1990 ősze óta Demszky Gábor a székesfőváros első embere. Az SZDSZ egyik emblematikus figurája, a korábbi Demokratikus Ellenzék neves alakja. A liberális gondolkodás terjesztésének élharcosa és nem utolsósorban Budapest lezüllesztésének első számú, bár nem egyetlen felelőse. A BKV rosszul van.
Demszky Gábor szerint a BKV önállóan nem képes eltartani saját magát. Fenntartásához állami támogatás szükséges. Állami támogatás? Az véletlenül nem paternalizmus? Az nem a szocializmus életben tartása? Nem ezért szoktak „liberálisaink” a Fidesz orrára koppintani? Félreértés ne essék: értelmes gondolkodású honpolgár tisztában van vele: a közösségi közlekedés költségeihez az államnak azért kell hozzájárulnia, mert az is hozzájárul a nemzetgazdaság fenntartásához, fejlődéséhez. Ezt a tényt persze SZDSZ-es kollégáink is tudják. Ilyenkor.
Attól most finoman tekintsünk is el, hogy a gazdaságról alkotott liberális felfogás mennyiben rokonítható Demszky mostani és korábbi követeléseivel (vö.: minimális állam koncepció), erőinket inkább koncentráljuk arra, milyen helyzetben is van valójában a BKV. Mindezt a BKV honlapján közzétett éves jelentésekből és néhány statisztikai adatból próbáljuk rekonstruálni (2007-ről még nincsenek online elérhető mérleg és eredmény-kimutatás). Íme (forrás: HVG, BKV, Eurostat):
A táblázat adatai szerint tehát 1997 novemberétől napjainkig összesen 3,5-szeresére nőtt a BKV szolgáltatásainak ára, miközben 1997 és 2007 között a pénzromlás üteme jóval alulmúlta a tarifaemelések mértékét (körülbelül 2,5-szeres volt a drágulás).
Reálértékben tehát 46,5%-kal fizetünk ma többet a BKV-ért, mint tettük ezt 1997-ben. Ennek ellenére a cég eredményei minden évben szinte azonos mértékben romlanak. Ennek nyilván nagyon sok oka van, de mint láttuk, a jegyáremelkedés ill. az abból származó bevételek bizonyosan nem tartoznak ebbe a körbe. Nem lehet hivatkozni arra sem, hogy a veszteséget a Combino villamosok és Volvo buszok beszerzései okozták, hiszen ezek tárgyi eszköznek minősülnek és az amortizáció számviteli szabályai vonatkoznak rájuk. Értsd: nem jelentenek egy összegben veszteséget a cégnek (számviteleseknek: értékcsökkenés!!). Arról nem is beszélve, hogy egyes vélemények szerint „Demszky 18 éves főpolgármesterségének ideje alatt folyamatosan romlott a BKV járműállományának állapota.”
Tehát azt látjuk, hogy sem a jegyáremelésre, sem a tárgyi eszközök beszerzésére fordított tételek nem indokolják a BKV egyre romló pénzügyi helyzetét. Sőt, az elmúlt évek elbocsátásai is csak javíthattak volna a cég pénzügyein.
Folyamatosan reálértékben is jelentősen növekvő jegyár-bevételek, folyamatosan szűkülő és minőségében – a legutóbbi beszerzések dacára – avuló kínálat, folyamatosan kevesebb dolgozó, és mégis állandó veszteségek. Ez jellemzi a Budapesti Közlekedési Vállalatot. Miért? Mit és hogyan lehet ennyire előszödölni?
A BKV napi működésében még nyilván vannak tartalékok. Bár az számomra a korábbiakból egyértelműnek tűnik, hogy a kínálat további drasztikus szűkítése nem jelenthet komoly kiadáscsökkentést (ha eddig sem jelentett, ezután miért jelentene…?), főleg úgy, hogy az egy ponton túl ne járjon együtt a minőség az eddigieknél is látványosabb romlásával. De mi a kiút? Mivel sem Kóka János, sem pedig közlekedés-szakértő nem vagyok, nem tudom. A következményeket azonban látom. És nem csak én. Miskolcon – írja a Népszabadság – „tavaly 15 százalékkal csökkentették a közlekedési vállalat utaskilométerben mért teljesítményét, és egyúttal 40 százalékkal megemelték a jegyek és bérletek árát. A következmény: legalább nyolc százalékkal csökkent az utasforgalom (a jegyeladás 11, a bérletértékesítés 8,1 százalékkal esett vissza), a városban állandósultak a közlekedési dugók a megnőtt autóhasználat miatt, és Miskolc ismét a legszennyezettebb levegőjű városok közé került.”
Ezek a következmények. Kevesebb BKV = több személyautó, nagyobb forgalmi dugók, növekvő levegő- és zajszennyezettség, időpocsékolás, stressz, a már most is katasztrofális úthálózat további romlása.
Miközben a BKV súlyos adósságállománnyal küzd, a főváros folyamatosan állami támogatásért kuncsorog, továbbá nem hajlandó beszállni a BKV működésének finanszírozásába. Eközben súlyos milliárdokat költ tanácsadási feladatokra. A közlekedési cég azóta már lemondott vezérigazgatója pedig 1 éves szerződése után tízmilliókat követel végkielégítésként.
Talán hátrább a villanyszedőkkel, Uraim!
