A március 9-i népszavazás eredménye és az Albert házaspár kilátásba helyezett, TB-mentő referenduma elvonja a figyelmet a harmadik kezdeményezésről. Pedig azt nem kisebb formátumú politikus javasolta, mint a nemzet anyósa, az MSZP frakcióvezetője, 147 szocialista parlamenti képviselő támogató szavazatával. (Előzmények a Narancs összefoglalójában). Igazából a szocik csak kényszerítőzni akartak, s úgy tűnt, a három igenes népszavazás kampányában ez még alkalmas eszköz lehet, hogy Gyurcsány tisztasági csomagjának támogatására bírja az ellenzéket. Persze a tárgyalóasztal mellett, a pártok képviselőivel megegyezve, nem a hülye népre bízva az ítélkezést. Az ügy egy időre lekerült a napirendről, s most, mint derült égből a gumibot érhette Ildikót a hír, hogy március 10-én az Alkotmánybíróság zöld utat adott frakciója saját pártját is erősen megosztó (a képviselői költségtérítésről és összeférhetetlenségről szóló) kezdeményezéseinek. Most akkor mi a fene legyen – töprenghet Ildikó a kozmetikusnál. Kihátrálni a saját kezdeményezésből nem túlságosan erőt sugárzó ötlet. Felkérni Molnár Gyula polgármestert kampányfőnöknek? Vagy Karsait? Mekkora kampányt lehet vinni 30-40 ellenérdekelt országgyűlési képviselő polgármesterrel? Megbuktak a Fidesszel szemben, harcolnak a Szadival a TB-privatizáció kapcsán, s most itt ez a harmadik front, amit saját magukkal szemben nyitottak. Ildikó, valljuk be őszintén, ez nem a ti évetek lesz.
