Tanulságos elcsípni az ucca emberének politizálását, értékes tapasztalatot szerezhetünk, ha nyitva tartjuk a fülünket. Az elmúlt hetekben is gazdagabb lettem néhány ilyen sztorival, és istenuccse' szó szerint idézem most vissza őket.

 Ma délelőtt vonaton utaztam, a szomszéd üléspáron egy nagypapi-nagymami-kisfiú unoka kombó utazott. Nagyi úgy döntött, felolvassa a bulvárújság híreit a szeretteknek: mit is okozott a tegnapi orkán erejű szél és jégeső mixe. Nagyi: „a szélvihar és jégeső miatt elmaradt a Gyurcsány melletti szimpátiatüntetés, amin mintegy ötvenen jelentek meg előzőleg”.

 Kisfiú, játékvonat-tologatásból fel sem nézve: „Jajdejó.” Papi: „Miért jó az?” Kisfiú: „Mel én utálom a Gyulcsányt!” Papi: „De miért utálod?” Kisfiú: „Mel mindig hazudik!” Papi: „De nem kell más embert utálni.” Kisfiú: „De a mama is utálja. Meg anya is.” Később szóba elegyedtem velük: kiderült, négy és fél éves a kisfiú. A politikai nézetekkel bíró kissrác az emlékezetes Kossuth téri „kétmilliós” után született.

 Egy hete Siófokon, a kikötői mólón sétáltam francia vendégeimmel. Vasárnap délután, andalgó polgárok, napsütés, szélcsend, hajóvonták találkozása tilos. Elhaladok egy harmincas fazon mellett, aki a haverjának magyaráz: „Ha apámék itt maradtak '56 után, én is kibírom ezt a buzi Gyurcsányt.”

 Két hete, szülővárosomban, fodrásznőnél jártam, aki az előttem hajat vágató harminc körüli nővel politizál: „Mikor húz már el az a szarházi?” Majd hozzám fordulva, tudván, hogy mit csinálok a székesfővárosban, kérdezi: „ha nyerünk, akkor le kell mondania?” Ebbéli kételyeim kifejezése után tovább monologizál egy esetleges forradalom szükségszerűségéről, a székben ülő vörösesszőke hölgy lelkesen bólogat hozzá.

 Hát ilyen morzsákat kaptam a közhangulatból az elmúlt időszakban. Ti mit hallottatok az utcán, a boltban, a buszon? Gyurcsány-párti közbeszéd közreadásának különösen örülnénk. Szmájli.