Arról szól a fáma, hogy új lakópark fog hamarosan épülni a II. kerületben, a Budakeszi út közelében, ahol két - a kormány pénzelvonásai által megszorongatott - belvárosi önkormányzat árulja telkét. Egyelőre ne nevezzük meg, hogy pontosan hol, mondjuk úgy, hogy közel ahhoz a lakóparkhoz, amiért nem is olyan régen letarolták a Ferenc-halom felét. Két hatalmas, összesen 10 hektáros, ősfás telekről van szó, amelyek néhány kisebb épülettől eltekintve Buda maradék zöldtakarójának szerves részét képezik. A 20-25 méteres, 50-100 éves gyönyörű hárs- és tölgyfák százai jogilag nem tartoznak a tájvédelmi körzethez, és mivel a fa magántulajdon, az új építkezés megkezdése előtt azt csinálnak vele, amit akarnak. Jogszerűen. A közegek tájékoztatása szerint még a tarvágás is megengedett.
A törvény és a magántulajdon szentsége nagy úr, mindenkinek tiszteletben kell tartania. De van erkölcs és józan ész is a világon. A város fél tüdejét már kivették, a másik felét már nem lehet. Budapest élhetősége van veszélyben. Egy nagyobb belvárosi parknak megfelelő mennyiségű egészséges fát kivágni a már most is fuldokló fővárosunkban nem hiba lenne, hanem bűn. Az már a kisebb baj, de nem apróság éppenséggel, hogy a Budakeszi út forgalma egy rémálom, és ha megjelenik a környéken több száz új autó, még rosszabb lesz.
A kép a nyári állapotot tükrözi, mint látszik, az ősfás liget olyan sűrű, hogy a jelenleg minimális beépítettségű területet (a magasházaktól balra-felfelé) a János-hegyről nem lehet megkülönböztetni a mellette lévő erdőtől. Reméljük, néhány hónapon belül nem pusztaság lesz a fák helyén. Ez a jövőbeli befektetőn múlik, meg a második kerületi képviselő-testületen, amely módosíthatja a rendezési tervet. Különösen ez utóbbiaknak nem árt észben tartania, hogy a kerület polgárai számon tartják fáikat, de a befektetőnek sem mindegy, lesz-e botrány vagy sem. Mert szerencsére a magyar társadalom azért odáig már eljutott, hogy egy ilyen helyzetben ne üljön ölbe tett kézzel. Ez esetben nem is fog.
