
A fiatalságunkat felidéző rövid kitérő után azon kezdtünk gondolkodni, vajon mi történik, ha a sokcsillagos tábornokok rosszul céloznak, s a történet nem vidám pacsikkal és a bazi nagy vezénylőteremben elkövetett éljenzéssel végződik, hanem a szerkentyű a fejünkre esik?
Szólna nekünk bárki is, ha a szolgálatot felmondó műhold mondjuk Budapestre zuhanna, azzal a szent elhatározással, hogy véget vet szaros kis életünknek? A kommentelő katonai szakírókat kérem, hogy röhögjenek ki, de gyakran előfordul az ilyesmi? (Mármint a műhold meghibásodása.) S mi történik akkor, ha jön valami világuralomra törő mutáns és megmachinálja a Bazinagy Központi Szervert és egyszercsak háromszáz műhold kezd zuhanni a Föld felé?
A rettegés csillapultával pedig azon töprengtünk, lehet, hogy a mi racionális, metafizikátlan, minden transzcendest tagadó, vagy tudomásul nem vevő kultúránknak a nagy meteorit (vagy kémműhold) eső lesz az utolsó, nagy közös mítosza. Az Esemény bekövetkeztére várva szerveződhetnek egyházutánzatok, az ügyesebbek pólókat nyomtatnak majd, más meg azt hiszi, hogy ez olyan lesz, mint az adófizetés (azaz egy kis fifikával ki lehet bújni alóla).
Vajon mások kémlelésére létrehozott műholdak és megvadult aszteroidák esőjében ér véget az emberiség történelme?