Tegnap elmentem a postára. Az előttem álló hölgy sírt és szipogott. Megérdeklődtem, hogy mi a gond? De azt mondta, hogy köszöni szépen, de hagyjam békén. Amikor felvette a levelét leült az egyik sarokba és ott sírt tovább.

 A másik ablaknál egy nő a férje levelét akarta felvenni útlevéllel, de mivel abban nem volt cím , ezért nem adták neki oda. A nő morogni kezdett, hogy eddig mindig odaadták neki, meg milyen bunkó a postáskisasszony. Közben valakit folyamatosan hivogatott telefonon - sikertelenül. Az ablaktól nem tágított, hanem reklamált, az ügyintéző pedig ismételgette önmagát. (Közben erősödő bömbölés a sarokból.)

 Végül mégis felvette a telefont az a valaki, akit hivogatott és beleüvöltötte: itt van egy bürokrata kurva, egy hülye kis picsa és nem adja oda a levelet. Na erre elkezdtünk morogni, hogy: nana! Nem szabad így viselkedni! A nő azonban a telefonba ordibálva elviharzott.

 A sírós nőhöz odament egy másik postás kisasszony és megkérte, hogy amennyiben lehetséges ne itt sírjon, de a hölgy megkérte, hogy hagyja békén. Ő most itt sír, de ha elérte az ügyvédjét, hazamegy.

 Ezek után én következtem a sorban, a lekurvázott kisasszonyhoz. Ijedten mondta, hogy nem vehetem fel a levelet, mert nem egyezik a cím, de nagyon-nagyon elnézést. Oké. Sebaj. Viszontlátásra!

 Nem gondolom, hogy ezek az ügyintézők szentek. Szépen tudják mondogatni a hivatalos dumát, mint valami gépek és semmilyen bonyolultabb ügyre nem akarnak reagálni. Na de hány hülyével találkoznak egy nap alatt?