A mazsihiszes bojkottra a Judapest.org csapata Sólyom Lászlónak küldött ajándék flódnival válaszolt. A süteményhez mellékelt levél lényege: "A hazai zsidóság pluralisztikus alapokon áll: ez egy sokoldalú és sokrétű közösség, ahogyan a zsidó hagyomány is mindig az volt. A magyar zsidóság politikai (hivatalos) képviselete azonban sajnos nem áll a pluralizmus talaján. A hivatalos “zsidó reprezentáció” egyetlen szerve, a Mazsihisz teljesen monopol helyzeteket élvez és minden tevékenységében tagadja a fenti sokszínűség elvét." A zsidó közösségi portál barátságos gesztusa (és az erre reagáló kommentek sora) jól mutatja, hogy sokan nem osztják a MAZSIHISZ álláspontját a zsidókat érintő kérdésben (így pl. azzal sem értenek egyet, hogy a gyűlöletbeszédet szabályozó törvényt alá kellett volna írni, ha alkotmányos, ha nem, mert különben "a gyalázkodók vagyoni viszonyait" védi). Gasztro irányultságú olvasóink kedvéért: a flódni a Sándor-palota házigazdájának és vendégeinek is ízlett (a sütemény a Noé Cukrászdában készült, mi az ugyanehhez a céghez tartozó Bulldog Cukrászda elbűvölő cukrászasszonyától szoktunk születésnapi tortát rendelni).

 Volt ma egy másik performansz is, az első Hanuka gyertya meggyújtásánál a Nyugati téren. A rendezvény közelében Tomcaték egy óriási transzparensen Peresz elnök sokat vitatott kijelentését függesztették ki, ami belefér a véleményszabadságba, még ha nem is túl finom dolog egy vallási ünnepen (ahogy Steiner Pál, az egykori belvárosi párttitkár színpadi jelenléte is adott némi pikáns ízt a Fény ünnepének). A légoltalmi sziréna beindítása már határozottan bunkóság volt.


  Visszatérve elnökünkhöz, nem szeretnénk szó nélkül elmenni Sólyom indexes interjúja mellett sem. Mondott olyan dolgokat is, amikkel nem értek egyet (pl. egy zöld párt szerintem nagyjából nulla eséllyel indulna a Parlamentbe kerülésért és a Zengőre is építhettünk volna lokátort), de a többi... A legjobban a határontúli magyarokra vonatkozó rész fogott meg, reakciós kormányprogramunkban sem fogalmaztuk meg szebben:

 

"Borzasztóan fáj nekem, hogy nincs magyar nemzetstratégia, másrészt nem is ismerjük igazán a határon túli magyar résztársadalmakat. A fejlődés széttartó, lehet, hogy több központja lesz a magyarságnak, de újra egy nagy birodalmon, az EU-n belül vagyunk, tehát egyfajta integrálódás mindenképpen lehetséges. Úgy, hogy eközben senki nem akarhatja és nem is tudja megváltoztatni a szomszédok nemzetállam-alkotó törekvéseit. Erre tekintettel kell saját utat találnunk.

Itt nyilván nagy feszültség van, de nem lehet magyar-magyar politikát csinálni szomszédságpolitika nélkül. A szomszédságpolitika pedig az én szememben nem az, hogy az ember mindenfajta konfliktust kerül, hanem hogy elismerem mindenfajta érdemüket, értéküket, és a lehetséges határig érzékenységüket, ugyanakkor ragaszkodom a saját igazamhoz. Arra a mondatomra büszke vagyok, amikor azt mondtam Besztercebányán, hogy "engedjék meg, hogy szeressem egykor közös hazánk egészét!".

Igenis én otthon vagyok a magyar történelemben és kultúrában, az ottani magyarok pedig szó szerint otthon vannak és otthon is lesznek ott. Nyolcszáz éves hagyománya van a különösebb konfliktusok nélküli együttélésnek, még a nemzetállam-építés jelenlegi szakaszán is túl fog lépni a történelem. Összefoglalva: a kulturális közösségként felfogott nemzetfogalomnak is létjogosultsága és jövője van."