Érdekes megjegyzést tett a minapi EU-orosz csúcs előtt minden oroszok elnöke, Vlagyimir Vlagyimirovics. Óvta Koszovó függetlenségének küszöbön álló nemzetközi elismerésétől az öreg kontinenst, felpiszkálva a lépést egyébként is ellenző egyes EU-tagállamokat. „Nézzék, mi történik Európában! Nem elegendőek Önöknek Spanyolország problémái? Nem elegendőek Önöknek azok a problémák, amelyek Romániában üthetik fel a fejüket, s csupán parányiak a bajok, amelyekkel Belguimnak kell éppen szembenéznie?” (Románba átültetett szószerinti itt, rövidített angol verzió pedig itt.)

A bukaresti sajtó értesülései szerint a mondatokat követően Putyin környezetéből úgy tájékoztatták az újságírókat, hogy az elnök Spanyolország esetében természetesen a baszkokra, Románia esetében pedig „az erdélyi magyarokra és a bolgár kisebbségre” utalt. Putyin ügyesen vágott némelyek elevenébe, mert ugyebár Koszovó tényleg félnivaló precedens bizonyos országok számára (az egykori Jugoszláviából kiszakadt utódállamokkal ellentétben nem tagköztársaság, hanem autonóm tartomány volt), még ha e precedens jelen történelmi pillanatban elvi jelentőségűnek is tűnik csupán – például Románia esetében.

A szerencsétlen bolgárok képbe hurcolása némileg persze rontja a figyelmeztetés komolyságát: a 2002-es népszámlálás szerint össze-vissza 8092-en élnek közülük délkeleti szomszédunknál, azok is Bulgáriától messze, nagyrészt Erdélyben (pl. Temes megyében). Az utalás nyilván Dobrudzsára vonatkozhatott, csakhogy annak 1940-ben Bulgáriához csatolt déli része a második világháború után – épp Moszkva közbenjárására – eleve odaát maradhatott (valakinek eszébe jut bármilyen analógia?), s volt némi humánus lakosságcsere is: jelenleg ezért pontosan 74 darab bolgár szeparatista veszélyezteti Románia területi integritását az érintett Constanta megyében.

Ha pedig Vlagyimir Vlagyimirovics tényleg egészen komolyan gondolta Bukarestnek szánt intését, azt is nyilván tudja, hogy a csavaros eszű romániai magyarságnak az Erdély elszakítására szőtt titkos terveiben most épp az a rész következik, amikor az ellenség megtévesztése érdekében kollektív politikai öngyilkosságot követnek el. Jelenleg ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a november 25-i európai parlamenti választáson képviselet nélkül maradnak, mert a magyar szavazatok megoszlanak majd az RMDSZ listája és Tőkés László független jelölt között. Utóbbi kampányában a Fidesz is besegít, Orbán Viktor a hétvégén immár másodszor volt Erdélyben megtolni a református püspök szekerét, és hírek szerint megy is még. A kérdés csupán az, hogy az a szekér a célvonal felé tart, vagy éppenséggel a szakadékba. A hidegfejű számítók azt mondják: csak semmi pánik, a mostani meccs alkalmas a belső erőviszonyok felmérésére, hiszen nem tragédia, ha úgy alakul, hogy a 2009 tavaszán várható következő EP-választásig nincs erdélyi magyar képviselet Brüsszelben/Strasbourgban. Ez jelentősen javítaná Tőkésnek az RMDSZ-szel szembeni alkupozícióit a jövő ősszel esedékes román parlamenti választásokra – így az optimisták. Az aggódók viszont azt mondják, a püspök nem csak összeférhetetlen személyiség, hanem politikai dilettáns is egyben. Ha sikerülne is most sárga lapot felmutatnia a korrupciós botrányaitól és oligarchikus összefonódásaitól megrogyott RMDSZ-nek, néhány félbolond kivételével (vö. Szász Jenő és a Magyar Polgári Szövetség) nem áll mögötte semmi és senki. A legerősebb ütőkártyája a Fidesz és Orbán Viktor (hmm…). Tőkés tehát jó eséllyel – szól az érvelés – akarva-akaratlanul nem is a mostani EP-képviselet, hanem az erdélyi magyarság bukaresti parlamenti jelenlétének szétverésén dolgozik. Erősítik e vélekedést azok a lépten-nyomon hallható hangok, miszerint a jelenlegi RMDSZ-nél már az is jobb, ha senki nem szólal meg a magyarok nevében odalent, a Dambovita partján.

Mindez a Fidesz vállára is óriási felelősséget rak: mostani húzásával vagy sikerül új lendületre noszogatni az erdélyi magyar politikai elitet, vagy mindenki megy a levesbe, és akkor ennek ódiumát le nem mossa magáról. Orbánék nem könnyű helyzetbe manőverezték magukat. Mondhatni, kutyaszorítóba. Mondhatni, szokás szerint.