Nyilván egy, a maihoz hasonlóan szürkés-ködös-taknyos nap lehetett Angliában 1977 október 28-a, amikor megjelent a Sex Pistols első (egyben utolsó előtti) lemeze, a Never Mind The Bollocks. A magyarra fordítva tkp. Faszok névre hallgató suttyó banda zenetörténelmet írt: létrehozta a punk műfaját. A zenekar duplacsavart dobott az addigra elposványosodó zeneipar állóvízébe: eredetileg egy ravasz menedzser, Malcolm McLaren médiahekkjének indultak, egyszer használható, botrányos poénként. A csattanó azonban: akaratuk ellenére létrehoztak egy harminc éve létező műfajt. Az Anarchy in the UK, a God Save The Queen és társai egy születő műfaj első sikolyai. A gyermek azonban a műtőasztalon meghalt, bár ezt sokan vitatják, vö: Punks Not Dead.
És ami még fontosabb: hiába csak piás, drogos, munkásosztálybeli hülyegyerekekről volt szó - megjelenítettek egy attitűdöt, amin talán minden gondolkodó ember átesik a megfelelő életkorban: mindent megkérdőjelezni, ami csak létezik. Hogy egy reakciós milyen tanulságot szűrhet le a punkból? Azt, hogy amíg nem tudsz kérdezni, addig hiába várod a válaszokat.
Különben is: a konzik a jövő punkjai, muhahha.
A harminc éves punkról szóló ötoldalas összeállításunkat a Reakció novemberi számában olvashatjátok majd. Para-Kovács Imre és Pozsonyi "Bucó" Ádám vendégpublicisztikáival súlyosbítva.
