Először volt ugye, a lendület. Baromi jó volt.
Azután jött a 100 lépés, a mitikus pendrive (13.20 után, az utolsó bekezdésben), rajta a nem létező fejlesztési tervekkel, az Új Magyarország-program,ami egyúttal Szabadság és szolidaritás is, meg korszakváltás és változtatás, és ha kicsit vártunk volna, a kormányzati szpin doktorok nyilván előszedik a "kakaóscsiga" és a "tízes tipli" kifejezéseket is, ha éppen hozzá lehet fércelni őket az aktuális beszédhez. Aztán lett kiegészítése a koalíciós megállapodásnak, a szokásos lózungokkal igazságosságról, versenyképességről és ide-oda tett pillérekről meg a frenetikusan szolgáltató államról és közben folyamatosan reformreformreformreform, hogy attól Deák Ferenc legszívesebben elvezetné a Nagy Fehér Porcelánbuszt.
Most meg van 48 pont, amiből nem lehet engedni. Miközben az erre az évre tervezett program felét sem tudta végrehajtatni. És a csávó még csak három éve van kormányon, pedig örökkévalóságnak tűnik. Kéri Lászlóval, országos barátunkkal együtt kérjük hát a Miniszterelnök Urat: szerénység, visszafogottság, önkritika, és - leheljük mellé - hát annyira mán' ne tartsuk a tempót, mert bele fogunk rohadni.
Hisz még valaki ennek az alaknak?
*A kép forrása a miniszterelnok.hu