Megírtuk, megszerkesztettük, betördeltük, kinyomtattuk. Az UFi utolsó száma kapható a standokon. Aztán lendületet veszünk, és...

Szubjektív ajánló következik:

"UFi: Végül is hogyan szakítottak a Fidesszel?
Wermer András: Sehogy. Mindenekelőtt: ez a Fidesz már nem az a Fidesz. Azzal a Fidesszel a mai napig jóban vagyok. Másrészt: egy marketingstratégának az a dolga, hogy irányt szabjon, utat mutasson. Az államférfinak pedig az, hogy eldöntse: akarja-e ezt az utat választani. (...)

UFi: Ezért más pártnak nem dolgozna?
Wermer András: Nem, pedig felkértek, részben azóta, részben korábban. Amivel nem tud azonosulni az ember, azt nem szabad csinálnia, ezt figyelmébe ajánlom mindenkinek." - interjúnk Wermer Andrással választási győzelemről és vereségről, a Happy End állami megrendeléseiről, a politikai marketingről (20. oldal).

"Ne feledkezzünk meg Kevin Costnerről, aki húsz éve sem nézett ki jobban, mint egy átlagos sárbogárdi buszvezető srác, de persze sikerült elvennie az életünkből többször két órát a Robin Hoodjával." - írja Bandi kolléga férfi szemmel (Cukipofák és senkiháziak, 10. oldal).

A 37. oldalon Oli bácsi Wass Albertről értekezik, az ő sodrásáról, irodalmi értékéről és politikai jelentőségéről (tudjuk, kitűnő tanácsokat adhatna Orbán Viktornak).

"Az igazán kemény arcok a heroin ágazatban vannak. Mert ahhoz azért kevés a bölcsészfinesz, hogy az ember szemrebbenés nélkül átvegyen három-négy kiló heroint valahol Hamburg mellett egy autópálya-parkolóban öt napszemüveges vietnamitól." - a kábítószer értéklánc-menedzsmentje termelőkkel, terjesztőkkel és fogyasztókkal (Drogfront, 18. oldal).

RobinMasters a maga kis elveszett világából most Beastie Boys vs. Rolling Stones témában értekezik (26. oldal), Benkő kolléga pedig jó szokásához híven az orosz energianyomulást boncolgatja (Csőbe húzva, 12. oldal).