Ergé kollega tegnap este nem bírt a tévé előtt ülni, és fél tizenkettő körül kerékpárral megközelítette a műveleti területet, hogy szigorúan kívülállóként, szigorúan elítélve a törvényellenes megmozdulást megszemlézze a lázadások népét.

Nos, hosszú távon nehéz lett volna kívülállónak maradni. Negyedórát jártam föl-alá bringával az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél. Van egy hangulata, az biztos. Tulajdonképpen megértem a francia balosok '68-as nosztalgiáját, de itt még az is fokozza a helyzetet, hogy a szívünknek kevéssé kedves hazudós miniszterelnökünk ellen folyik az utcai nindzsák harca. A ballib értelmiség skizoid pillanatokat élhet át mostanság.

Seregszemle a jellemző arcokkal: lepukkant férfiak szakadt farmerkabátban; punkok és skinhead-ek nagy egyetértésben; jólöltözött, jóarcú középosztálybeli fiatalok; magyar zászlóba burkolt tizen-huszonéves párocskák; középiskolai történelemtanárnak látszó alakok; bőrdzsekis motorosok és raszta bringások; kevés öregember, de annál több jó nő.

Érdekes szociológiai látlelet.

A vihar előtti csendet észlelve éjfél előtt elhagytam a helyszínt. Továbbra is tiltakozom a hazug csőcselék uralma ellen.