Miért nem 71 vagy 73? Csak, hogy a prímszámok hímes mezején maradjunk.
Orbán érzékeli a zavarodottságot a kormányoldalon. OK. Megpróbál húszkilós kalapáccsal nagyokat baszarintani a koalíció használt tragacsának beszorult felnijére, hátha kiesik a kerék (képzavar). Rendben. Ha nem, akkor tüntet. (Izé, tüntetünk.) Csudijó. És mi lesz aztán? Megbizalmiszavazzák a mi édes miniszterelnökünket, a szoci frakció szép veres dolmányait félrecsapva, kivont, hétszer edzett damaszkuszi pengéit villogtatva hűséget esküszik neki újfent. És mi? Lehúzzuk a lövegekről a vászonborítást, felcsapjuk a lőporos hordók tetejét, fojtást tépünk, puskát zsírozunk?
A szocik múlt vasárnap elég erőteljesen ráhanyatlottak a kaktuszos nyalókára (copyright by Eördögh Péter öreg cimboránk), ez kétségtelen. Azt azonban hiba lenne állítani, hogy támogatottságuk semmivé enyészett: Budapest, a budapesti kerületek többsége, a megyei jogú városok egynegyede-egyharmada maradt a kezükben, és még így is kaptak valami 35%-ot. Emberként és magyarként megvan a véleményem e 35% politikai opcióiról, de létezésük eltagadhatatlan tény. Ez nem földindulás, ez maximum erózió. Különösen úgy, hogy a hazugság, és annak kiderülte nem ártott a miniszterelnök népszerűségének. Ami unter uns elég döbbenetes.
A szocik, ha van egy csöpp eszük (nincs, meg különben is rájöttek már a menet közbeni miniszterelnökváltás ízére) röhögnek az egészen, köpködő tüntetők sorfala között bevonulnak a parlamentbe, megcsinálják a bizalmi szavazásukat, aztán meg várják, hogy mire a falevelek lehullanak, az őszi eső meg az influenza kivégzi a tüntetőket. Oszt jó napot. Alkotmányosan nem nyúlhatunk ehhez a rozzant csapathoz.
Ceterum cenzúrázok: már Fásy Ádám miniszterelnökségébe is belemennék, csak ne kelljen GyF-et nézni, hallgatni.
Fáj. (És nem kapcsolom ki a tévét.)