A Mandiner szerzői, mint 2010 óta minden évben, idén is évet értékelnek. Bukovics Martin írása.

Szerintem az országimázst rám kellene bíznia a kormánynak.

Két harminc alatti német baloldali-feminista csajt hoztam el Budapestre és kalauzoltam őket hét napon keresztül a városban, minden háttérinfóval, amit csak lehet.

Láttak Várat, Parlamentet, Aurórát, Mandiner-szerkesztőséget, élő mandinereseket, Nemzeti Galériát, Széchenyi fürdőt, Educatio-kiállítást, Spinoza éttermet, Jelent, Csigát, Macskát.

Láttak kézműves sört, forgalomba még nem kerülő tokaji borokat, már eladott, de pincénél még félretett etyeki borokat, magyar borászokat, Saul fiát, fogasházas bulikat, Szimplát, Telepet, fonódó villamost, Fény utcai lángost, séf utcáját, vásárcsarnokokat, Nanushka-boltot, Népszínház utcát.

Látták Szent István öklét, taxisokat, ubereseket, Népszabadságot, Magyar Nemzetet, napsütést, havat, latyakot, Blaha aluljárót, ferihegyi repteret.

Meglepődtek, hogy Magyarországon mennyien milyen jól beszélnek németül. Távozáskor mindketten telepakolták a bőröndjeiket tokaji borokkal és Dúzsi-birtokborral.

Miután leszálltunk Frankfurtban, közölték, hogy egyikük ide akar költözni, mert Németországban „rossz lesz”.

Másikuknak pedig első dolga volt hazaérkezéskor venni az Amazonról egy magyar nyelvkönyvet.