Vasárnap elnököt választ Ukrajna. A magyar lapok nem igazán mentek bele a részletekbe, inkább a miliőt, Kelet-Ukrajnát, a következményeket elemezték, de a választhatók bemutatása valamiért lemaradt a cikkekből. Az egyik hetilap még neveket sem említett, de a magyar sajtónak nem kell szégyenkeznie, az Economist sem igazán bajlódott ilyesmivel. Választási megfigyelőként követjük nyomon az eseményeket.

Pénteken Kijevből a kelet-ukrajnai, de csendes Dnyipropetrovszkba repülvén a kezembe került egy KyivPost, ami ugyan érezhetően a külföldi turistákra van szabva, de ez éppen jól jött. Bár a KyivPost leginkább a fő esélyessel, illetve a lehetséges first lady-k bemutatásával foglalkozik, az erősen Putyin-ellenes publicisztikák és az ukrán nemzet három soronként való méltatása mellett.

Dnyepro

Miután beszálltunk a nagy, fekete taxiba „Dnyepro”-ban, ahogy itt becézik a várost, a taxisofőr (aki egyébként lekapta a kocsi tetejéről a Taxi-jelet) ukránul és oroszul tudó cinkes kollégánknak elmondta, hogy itt mindenki Ukrajnában szeretne maradni, és úgyis hamarost betiltják a kommunistákat. Ennél a fuvarnál már teljesen megbizonyosodtunk róla, hogy itt csak hatalmas, fekete autókkal lesz alkalmunk közlekedni.

Kijevben, amikor megkérdeztük a szervezőt, hogy mégis milyen autóra várjunk, miről ismerjük fel, hogy melyik furikáz minket reptérről reptérre, annyi volt a válasz: hát, feketét. Dnyepróba menet sejtettük, hogy megint fekete autóval lesz dolgunk. És lőn. Ha ilyen biztonsággal tudnák előre jelezni a választási eredményeket a közvéleménykutatók...

Mint azt csütörtökön is írtam, az 1776-ban alapított településnek ma egymillió lakosa van. A város 1944 és 1987 között zárt város volt hadiipara miatt. Legfontosabb ipari üzeme a rakéták és űreszközök gyártásával foglalkozó Déli Gépgyár − nem hiába hívják angolul Rocket City-nek is −, de bányászata is jelentős, van bányászati egyeteme és akadémiája is. Érdekesség, hogy az FC Dnipro Dnyipropetrovszk volt az egyetlen szovjet csapat focicsapat, amelyik kétszer is megnyerte a Szovjetunió Szövetsége Kupát.

Ma a város metropolisz a Dnyeper partján, aminek fő sugárútja és egy bevásárlóközpontja is Marx Károly nevét viseli. Van humorérzéke a helyieknek. A túlnyomó többség oroszul beszél.  Marx út:

Egyébként az oroszok arányát valószínűleg a város dobja meg, a vidék inkább ukrán. Dnyipropetrovszk élvezi az életet a hűsítő önkormányzati vízpermet alatt:

Kapital, azaz a Tőke című újság:

A dnyipropetrovszki körzet (megye) kormányzója egy iparmágnás, mondhatnánk oligarchának is, egy bizonyos Igor Kolomojszkij, aki egyébként Svájcban szokott lakni tudor cinkes kollégánk elmondása szerint; azonban most hazaköltözött, ha már kormányzati feladatokat kell ellátnia. 2006-ban Ukrajna második vagy harmadik, és a Forbes szerint 2011-ben a világ 377. leggazdagabb embere volt. Van bankja, repülőtársasága, gyára és még sok minden mása. A Kijevből Dnyepróba tartó gépünk is az övé, a városban pedig bankja, a Privát Bank szabad wifit szolgáltat.

A környéken feltűnő szeparatistáknak Kolomojszkij még időben megüzente, hogy vagy abbahagyják a balhézást, vagy rosszul járnak. Kolomojszkij egyébként az európai zsidók szervezetének az elnöke és ukrán-izraeli kettős állampolgár, annak ellenére, hogy az intézményt Ukrajna nem ismeri el. Kolomojszkijnak az egyik familiárisa az odesszai kormányzó, ott most nem csak elnököt választanak, hanem helyhatósági voksolás is lesz, talán utóbbi lesz izgalmasabb. Odessza egyébként mindig is egy kereskedő városállamként tekintett magára, tulajdonképpen teljesen jogosan. De vissza Dnyepróba:

Nos, errefelé nem nagyon izgatják magukat az emberek, hiába lövöldöznek pár száz kilométerrel odébb, Donyeckben a szeparatisták (akik mögött egyébként nem áll többség). Este mindenki partizik a Dnyeper partján, ülnek az egyetemisták a fűben, a fák alatt, itt-ott saslik-sütöde illatozik (a cinkes kolléga gyorstalpalón mesél a saslikok fajtáiról, majd megállapítja, hogy amelyiknek épp a szaga terjeng, az valami kaukázusi saslik kell legyen).

Indul az esti élet, a szórakozóhelyeken már táncolnak, a folyóparti bulihajókon is. A part egyik részén salsáznak a népek. Az egyik Dnyeper-parti kiülős-beülős helyen, amikor a mosdó iránt érdeklődünk, kezünkbe nyomnak egy turistatérképpel feldobott kis reklámcetlit, hogy hárommal feljebb a part mentén van egy szórakozóhely, ott találunk mosdót, és ezzel tudunk ingyen bemenni. Egyedi megoldás. 

Elnökválasztás: csokigyáros befutó?

Az elnökválasztások fő esélyese a „csokigyáros” Petro Porosenko, aki ugyan toronymagasan vezet a felmérések szerint; de azért mégse biztos, hogy könnyedén megszerzi az 50 százalékot az első fordulóban, ami ahhoz lenne szükséges, hogy ne tartsanak második fordulót. Porosenko mindenesetre azt ígéri, aláírja az EU-s megállapodást, amitől Janukovics az utolsó pillanatban visszatáncolt, kirobbantva az előbbi hónapok „ukrán válság”-nak elnevezett eseménysorát.

Porosenko azzal gazdagodott meg saját állítása szerint, hogy nekiállt a nyolcvanas évek végén kakaóbabbal kereskedni. Ma övé a Roshen csokibirodalom – ami bármilyen kényes női csokisznobizmusnak eleget tud tenni nagyszerű termékeivel. Egyébként Porosenko minden valamennyire fontos ukrán politikai személyiséggel együtt dolgozott az előző húsz évben, szóval nem most tűnt fel, még Viktor Medvegycsukkal, Putyin közeli barátjával is jóban van. Porosenko egyik választási irodája Dnyipropetrovszkban:

A három azon jelölt, akik meg tudják talán szorongatni, értsd, kicsikarni egy második fordulót: Julija Tyimosenko, akit 8,4 százalékra mértek a közvélemény-kutatók; Anatolij Gricsenko, a narancskoalíció védelmi minisztere, akit május 21-én 7,5 százalékra hitelesítettek a felmérések; és Szergej Tigipko, aki korábban a Janukovics-féle Régiók Pártjának volt a tagja, és 2010-ben 17 százalékot ér el az elnökválasztásokon. Ő a párt progresszívebb, „dnyipropetrovszki” szárnyához tartozik a KyivPost szerint, és 7 százalékot mértek neki. Egyébként összesen 17-en indulnak az államfői tisztségért.

Errefelé ha már bor, az édeset szeretik, például a tokajit is:

A háziasszonyoknak nem jön be a krími orosz megszállás

A KyivPost részletesen foglalkozik azzal, hogy miként nehezült meg az élet a Krímben, amióta átcsatolták az oroszokhoz: ezt pedig először a lap szerint a háziasszonyok érezték meg, mivel 20-50 százalékkal felmentek az élelmiszerárak, problémák vannak a gyógyszerárakkal, duplaadóztatás van, mert az ukránok és az oroszok is adóztatnak, kivonult egy rakat nagyvállalat, mint a McDonald's, a Bershka, a Zara, mondjuk a Stradivarius távozása valószínűleg annyira nem rázza meg a helyieket.

Annál inkább az, hogy az ukrán bankok távoztak a Krímből, az érkező kisebb orosz bankok meg nem tudják betölteni a keletkező lukat, így akadoznak az átutalások, a fizetések is késnek. Viszont a benzinárak csökkentek. Ukrajnában a választóknak regisztrálni kell szavazás előtt, a Krímben az 1,8 millió potenciális szavazóból csak hatezren tették ezt meg.