A Tumblr nevű, különös és tanulságos echo chamber-ben a szokásos napi (hol jogos, hol fárasztóan önismétlő) Magyarország-ostorozásban rendszeresen előjön az a téma, hogy a magyarok mennyire nem beszélnek idegen nyelveket. Most is újra ezen megy a vita, ezúttal a Ténytár által idézett Eurobarometer-felmérés táblázatára hivatkozva, mely szerint tökéletesen sereghajtók vagyunk az EU-ban az idegennyelvtudás terén. Jogos a felhorgadás, vagy azért illene egy pár megkerülhetetlen szempontot is figyelembe venni a magunknak járó két pofon kiosztásakor?

Fentebb az Eurobarometer felmérése, érdemes átböngészni.

Utána pedig tegyük hozzá, hogy a felmérés az Eurobarometer szerint úgy készült, hogy 2012 februárjában és márciusában az EU 27 országában 26751-en válaszoltak az őket saját otthonukban felkereső, saját anyanyelvükön faggató kérdezőbiztosoknak.

És most jöjjön néhány leszögezés, amit bedobtam a fenti vitában is.

Igen, Magyarország pocsékul áll a nyelvtudás terén, különösen a 40-45 fölöttiek között, akik még nagyrészt az oroszt (nem) tanulták. Senki nem lehet elégedett ezzel a helyzettel.

Ahogy a Mandineren többször is (itt, itt, itt, itt) megírtuk, a nyelvtudás terén éppen ezért önsorsrontó lépés engedni az eddigi iskolai, felsőoktatási, diplomaszerzési követelményeken; csakúgy, mint a megkerülhetetlen világnyelvvé vált angolt hátra sorolni más nyelvek tanítása érdekében.

De akkor is: az összes ilyen lista meg a szokásos pampogás nem veszi figyelembe azt a megkerülhetetlen tényt, hogy a magyar nyelvnek nincs valódi, közeli rokona. Míg az összes szláv, az összes germán, az összes latin nyelv beszélője könnyen bemondhatja, hogy beszél egy másik nyelvet (szlovák a csehet bármikor, szlovén a szerbet-horvátot, román bármelyik másik újlatin alapjait, dán a norvégot, baltiak a megszálló oroszok nyelvét...) addig a magyarnak nincs ilyen lehetősége.

Egyedi a nyelvünk, ez benne a gyönyörű, ez benne a végzetes.

Tízből négy angol beszélne idegen nyelvet? Haha. Persze az igaz, hogy a délszlávok, de talán még a románok is jobban állnak angolnyelvtudás terén, mint mi. De nincs akkora lemaradásunk, mint amekkora az ilyen listákon látszódik. A rokontalanság miatt viszont nem is leszünk soha éllovasok.

Tovább csavarva a témát: talán kellene egy lista arról, egy adott országban hányan tanulnak/beszélnek a saját nyelvüktől, nyelvtanuktól, nyelvi logikájuktól és kiejtésüktől teljesen eltérő nyelveket. Mert ez ugye nem ugyanakkora megerőltetést (ráfordított időt, energiát, költségeket) jelent, mint amikor germán tanul germánt, latin latint, szláv szlávot. Mert nálunk, finnugor magyariknál az idegen nyelvet beszélők 99 százaléka ebbe a kategóriába tartozik, kivéve a finnt, észtet és távoli, egzotikus nyelveket tanuló magyarokat.

Ha elég szigorúak vagyunk, kérdezzünk rá arra: az indoeurópai nyelvet beszélő európaiak közül hányan tanulnak NEM indoeurópai nyelvet? Még az is lehet, hogy a top 3-ban lennénk a finn és az észt tesók után.

Figyelembe kell venni történelmi, kulturális, nyelvi sajátosságainkat, hogy lássuk, nem kizárólag saját hülyeségünk, tanulásképtelenségünk miatt vagyunk sereghajtók Európában. Sőt, ha megtisztítanánk a (nagyon) közeli rokon nyelveket beszélők vastag százalékaitól a fenti listát, talán a valódi kelet-európai átlagban találnánk magunkat. S még az is lehet, hogy a fenti sajátosságok miatt a magyarországi a legőszintébb, legigazabb adat az egész sorból. 

De még egyszer: nyelvi magányosságunk nem ad felmentést, gyatra a teljesítményünk a nyelvtudás terén, ezért a mindenkori kormánynak minden erővel a tömeges nyelvismeretszerzés pártján kell állnia.