Plamen Oresarszki: ballib technokrata kormányfőség a széljobb kegyéből
Vigyázó szemünket ezúttal ne Párizsra vagy a varsói gyorsra vessük: nézzünk inkább a Balkán szívébe, Bulgáriába. Hogy miért is? Nem épp a követendő, inkább az elrettentő példáért. Jobb sorsra érdemes bolgár barátainknál ugyanis olyan folyamatok zajlanak, amik pár évtizedes távlatban Magyarországon is bekövetkezhetnek – ha a dolgok a legrosszabb irányt vennék itthon. Nem beszélve a következő évek magyarországi választásainak rettegett szcenáriójától, ahol se a mérsékelt jobboldal, se a balliberális oldal nem tud egymaga többséget szerezni. Bulgáriában ez történt a minapi választásokon, meg is lett az eredménye: egy béna kacsa ballib kormány alakult, széljobbos támogatással.
Már a bolgár pártpolitikai felállás is megér egy unortodox misét: távolról nézve még megvolnának az európai értelemben vett pártok és pártcsaládok, de közelebbről megvizsgálva jó nagy katyvaszt kapunk.
Ott van a GERB, az Európai Néppárthoz tartozó, jobboldalinak, nemzetinek, konzervatívnak címkézett tömörülés, amely a mostani választásokig vezette az országot. Vezetője, Bojko Boriszov eddigi miniszterelnök minden volt, csak élére vasalt européer nem: a tűzoltóként, majd rendőrakadémiai oktatóként dolgozó Boriszov már a kommunista időkben a nemzetbiztonsági szolgálatok embere volt; hogy a rendszerváltás után biztonsági céget alapítson, és olyan figurákat védjen testőrként, mint Todor Zsivkov egykori kommunista országvezető. A kétezres években már a politikai élet csúcsain járó Boriszov 2006-ban alapította meg a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) pártot, amit aztán jobboldalinak címkézve eladtak az antikommunista választóknak. 2009-ben meg is nyerték a parlamenti választásokat és kormányt alakíthatott Boriszov, ami az idei évig ki is tartott.
A GERB-bel szemben a jó öreg posztkommunista szocialisták (BSP) állnak, amelyek a társadalomba jól beágyazódva többször is győztek a rendszerváltás utáni választásokon, mielőtt a válság hullámai miatt elbuktak volna a 2009-es voksoláson. Nem is kell róluk sokat mondani, pontosan olyanok, mint a kelet-európai posztkommunista szocik, ismerjük, milyenek és hogy működnek; és persze az Európai Szocialisták családjának megbecsült tagjainak számítanak.
Még két kisebb párt színesíti a bolgár összképet. A Jogokért és Szabadságokért Mozgalom (DPS), amelyet centristának, illetve liberálisnak becéznek, a Bulgáriában nagy számban élő török és cigány kisebbség pártjaként működik elsősorban. És ha Kelet-Európában valahol sok kisebbségi akad, akkor az őket védő párttal szemben persze kell, hogy legyen egy kisebbség-ellenes erő is: ez az Ataka, a bolgár Jobbik, csak épp csöppet agresszívabb a magyar harcostársaknál.
Ez volt tehát a nem igazán lenyűgöző kínálat a bolgár választóknak idén tavasszal. A választási eredmény pedig csak tovább mélyítette a borús közéleti kilátásokat. A GERB az idei májusi választásokon is első helyen végzett 30 százalékkal, de ez messze nem volt elég a kormányalakításhoz. A török-liberális DPS 11 százalékot ért el a választásokon. A radikáljobbos Ataka 7 százalékot ért el. A szocik a második helyre értek be, csak 26 százalékot szereztek, mégis ők alakíthattak kormányt.
Hogy miként? A 240 tagú parlamentbe 97 képviselőt küldött a GERB, 23-at az Ataka, 84-et a szocialisták és 36-ot a kisebbségvédők. A jobboldal és a baloldal tehát 120-120 képviselőt adott, patthelyzet lett. A néppárti GERB és a széljobbos Ataka koalíciója nehezen lett volna elképzelhető, nem csak a nemzetközi botrány hanem egymás engesztelhetetlen gyűlölete miatt is. És persze így se lett volna többségük. A GERB és a szocik nagykoalíciója sem tudott megvalósulni, szintén a feloldhatatlan ellentétek miatt. Szoci-széljobb koalícióról ne is beszéljünk – de azért mindjárt visszatérünk rá. Végül maradt a szoci-„liberális” koalíció, akik ugyan csak a képviselők pontosan felével és nem a többségével rendelkeznek a parlamentben, de azért meg tudtak állapodni egymással. S mivel a szocialisták emberei mindenképp ki akarták szorítani a hatalomból a jobboldalt, más megoldás híján elfogadták a szélsőjobb segítségét, amely erő egyébként nagyrészt a szocikkal együtt épp kormányra kerülő törökök és cigányok elleni hergeléssel szerzett népszerűséget.
A segítség pedig úgy történt, hogy az atakások bojkottálták a kormányalakításról szóló szavazást, így 120 igen szavazattal 97 ellenében megalakulhatott a korábban pénzügyminiszterként is dolgozó, balos technokratának tartott Plamen Oresarszki szakértőinek nevezett kormánya (a szakértők valódi kilétéről itt olvashat bővebben). A kormányalakítás azonban csak a legelső lépés: hogy mihez kezd és mit tud elérni egy valódi parlamenti többség nélküli, a kiengesztelhetetlen jobboldallal szemben álló, az egyébként az ellenük való hergelésből élő szélsőjobb passzív támogatására szoruló szociálliberális koalíció, az még igencsak kérdéses...
Bulgária ráadásul továbbra is az EU legszegényebb tagállama marad, ahonnan két évtizede tömegesen lépnek le az aktív, fiatal, képzett és tevékeny rétegek Nyugatra. Az otthon maradottak fölött most a jobbos oligarchák helyére visszaülnek a balos oligarchák. „Bulgária mély, intézményes válságban és folytatódó gazdasági depresszióban van, miközben fokozódik a társadalom szétesése... Talán nem tudunk ebben a ciklusban gazdaggá és prosperálóvá válni, de a minimum célunk az, hogy a bolgároknak több reményt adjunk” – fogalmazott legalább őszintén Oresarszki kormányfő. Vér, veríték, könnyek bolgár módra. Hozzájuk edződött már ez a sokat szenvedett balkáni nép az évszázadok során.
