Az én olvasatomban a jakobinus politikai program arról szól: elvonták a hatalmat az arisztokráciától, aztán az egyháztól, a munkaadóktól, az iskoláktól – most pedig épp a családon belüli hatalmat akarják átadni az államnak – mondta Szalai Ákos közgazdász, a Pázmány tanára a jezsuiták havilapjában, A Szív októberi számában megjelent interjújában.

„Amikor jött Lenin, meghalt a régi orosz monarchia. Amikor jött Hitler, meghalt a weimari demokrácia. Ha jön valaki és megcsinálja az »új világrendet«, akkor lesz új világrend. Azt, hogy jön-e, én nem tudom – ez a váteszek dolga. De azt tudom, hogy ha jönne, sok jót nem várhatnánk tőle, hiszen, ha jól értem, a kormányok kezébe adnánk olyan döntési jogokat, amelyekkel több kárt okoznak, mint az a rendszer, amelynek a hibáit javítani akarják. Hadd idézzem Elinor Ostrom, a nagyjából két hónapja elhunyt Nobel-díjas közgazdász egyik gyakori példáját. A hatvanas években a fejlődő világban elterjedt program volt a tulajdonos nélküli földek, ingatlanok állami kézbe vétele. Az érv pofonegyszerű volt: aminek nincs tulajdonosa, arra nem vigyáz senki, tehát előbb-utóbb elpusztul. Legyen neki tulajdonosa! Csakhogy ezután azt látták, hogy a földek, a vadállomány stb. épp az állami kézbe vétel után kezdtek gyorsan pusztulni. Mi volt a gond? Az, hogy nem vették észre: a gazdátlan földek használatát korábban a helyi közösség szabályozta. Az állam ezt a rendszert – mert nem vette észre a létezését – szétverte, majd kiderült, hogy a saját, rosszabb szabályait nem tudja betartatni. Épp a szabályozással hozott létre tulajdonos, illetve betartható szabályozás nélküli állapotot. Amiről az állami szabályozás mai hívei beszélnek, az engem erre emlékeztet.”

Szilvay Gergely Szalai Ákossal készült interjúját Mandiner.keresztény aloldalunkon olvashatják.