A Napi idézi Alekszej Orlov politológust, aki szerint az unióba be kell vonni olyan, „az orosz gazdasági érdekekkel lojális államokat”, mint Magyarország, Finnország, Bulgária, Csehország, Vietnam, Kuba és Venezuela. Borisz Grizlov parlamenti elnök szerint ezzel 250 milliós piac jöhetne létre. „Nem a területek, hanem a népek egyesítése lenne a cél” – árulta el Dmitrij Rogozin NATO-nagykövet. A dús fantáziájú Rogozinnal kicsit elszaladt a lovacska, bár elhiszem, hogy szívesen egyesülne kubai vagy vietnami szépségekkel. Népekkel viszont ez nem fog semmi, a szovjet megszállás 46 éve alatt sem sikerült feloldódnunk a szláv tengerben, ha pedig az oroszok régi vágyaiknak megfelelően csak a déli, meleg tengerekre vágynának, azt megkapnák Eurázsiai Unió nélkül is.

  Komolyan szólva: a kevés fellelhető információ alapján természetesen az orosz érdekszféra kiterjesztéséről van szó, ugyanakkor érdekes lenne tudni, pontosan mi alapján válogatták a fenti államokat: érdemes lenne megkérdezni a finneket vagy a cseheket, mit szólnának az orosz medvével kötött újabb unióhoz. Bulgária más tészta: újkori történelme során nem egyszer volt az orosz birodalom kvázi hűbérese, és sokan titkos szovjet tagköztársaságnak is tartották az elmúlt rendszerben. De mára Bulgária is az atlanti politikai és katonai szövetség részese lett. S mi a helyzet nálunk? Vlagyimir „Action Man” Putyinnak széles rajongói bázisa van itthon, de ha választani kellene, hogy Nyugat vagy Kelet felé legyenek-e nyitva a határok, hogy mely civilizációhoz tartozunk ezer év óta, hogy melyik világ mit adott nekünk ezalatt, azért a nagy többség velem egyetemben az előbbit választaná. De lehet, hogy Bruce Willis többet tud mindenkinél: mai hír, hogy hiába Magyarországon forgatják a Die Hard 5-öt, a film sztorija szerint Oroszország lesz a történet színhelye.

  Bár a magyar részvételű Eurázsiai Unió egyelőre csak orosz think tankek fantazmagóriájának tűnik, az EÁU logikus lépés lehet a következő évtizedekben a rohamléptekben növekedő Kínával szemben mozgolódni kívánó Oroszországnak. S hogy egy rövidke gondolatkísérlet erejéig az 1984-hez visszatérjünk: tekintve, hogy az EU-ban felülkerekedni látszanak a mélyebb integráció hívei (akik továbbra is ezer szállal kötődnek az USA-hoz, az atlanti világhoz); hogy Putyin Eurázsiában gondolkodik; hogy Kína is lendületesen építi kelet-ázsiai befolyási övezetét – egyszer szinte tényleg meg fog valósulni Orwell (rém)álma a három szuperhatalomról, Óceániáról, Eurázsiáról és Keletázsiáról? Bár Orwell az 1945 után kezdődő, még képlékeny hidegháborús helyzetből indult ki az 1984 politikai térképének leírásakor, s az egész európai kontinenst a bolsevik diktatúra alá rendelte, ne higgyük azt, hogy az 1984-nél jóval szebb, élhetőbb, békésebb mai világ mindig így is marad. Remélem, kései utódainknak nem kell majd eldönteniük, ki ellen folytattak mindig is háborút.