Hatékonyabb közigazgatás, „ispánok”, járások újbóli bevezetése? A tervekkel a magunkfajta reakciósok is egyet tudnak érteni. Három éve, a Reakció első számában megjelent fiktív kormányprogramunk címe A jövő visszahódítása volt. Nem sokkal ezután a Fidesz Erős Magyarország programjában, Navracsics Tibor bevezetőjében köszönt vissza mottóként a cím. Most az általa vezetett minisztériumban folynak a közigazgatás átszervezésének előkészületei.
A teljes részletességében még nem ismert változtatások fő indokairól már tudunk: ezek alapján józan, állampolgár-barát, az eddig széttartó, elaprózódó közigazgatásba új szervezőerőt hozó változások jönnek majd, amelyekben fel lehet ismerni az ezeréves magyar közigazgatási hagyományok újraéledését is.
Januártól megyei kormányhivatalokat hoznak létre, amelyekbe beolvasztják 15 szervezet tevékenységét - írja a Népszabadság, összefoglalva az eddigi információkat. 2013-tól az önkormányzati jegyzők államigazgatási hatásköreit a kormányhivatalok járási hivatalaihoz telepítenék. Az anyakönyvezéstől a gyámügyig, az építési engedélytől a személyi okmányok cseréjéig mindent egyetlen helyen intézhetünk majd, ha mindez megvalósul. Jelentősen bővül az interneten keresztül lebonyolítható ügyek köre is. A Magyar Közlöny legfrissebb számából kiderült: az összevonás az összesen a 33 különböző területi államigazgatási szervnek nem egészen felét érinti, tehát 15, eddig részben megyei, részben regionális szervezet kerül majd – a jövő januártól a jelenlegi közigazgatási hivatalok jogutódjaként felálló – fővárosi és megyei kormányhivatalokhoz. Az új hivatalokat kormánymegbízottként politikus vezeti – aki parlamenti képviselő is lehet –, és a hivatalvezetők szakmai helyettesként működnek majd.
Az összevont hivatalba kerülnek a területi igazságügyi hivatalok, a megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatalok, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal kirendeltségei, a földhivatalok, a regionális egészségbiztosítási pénztárak, a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságok, a regionális munkaügyi központok, a regionális munkaügyi felügyelőségek, a regionális munkavédelmi felügyelőségek, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság regionális felügyelőségei, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal regionális irodái, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat regionális intézetei, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal mérésügyi és műszaki biztonsági hatóságai, a Nemzeti Közlekedési Hatóság regionális igazgatóságai, valamint az Oktatási Hivatal regionális igazgatóságai.
Kimaradtak viszont az integrációból például az államkincstár, a bevándorlási hivatal, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatóság területi szervei, valamint a nemzeti park igazgatóságok. Az integráció azokra a hatósági munkát végző szervezetekre terjed ki, amelyek ügyfeleket fogadnak. A távlati cél, hogy az önkormányzati jegyzők államigazgatási hatásköreit a kormányhivatalok járási hivatalaihoz telepítsék, ezért 2013 végéig járási hivatalokat állítanak fel. Nem tudni még, hogy a rendszerváltozás előtti 83 járási székhelyet kívánják-e visszaállítani, vagy a kistérség válhat-e helyi igazgatási központtá. Az ezzel kapcsolatos előkészítő munka még folyik, az egyik szempont, hogy az embereknek minél kevesebbet kelljen utazniuk.
Az emberek márpedig olyanok, hogy kevés kivételtől eltekintve a közigazgatás annyiban érdekli őket, hogy az ügyeiket könnyen, gyorsan, a lehető legkevesebb hivataljárással el lehessen intézni. Jól hangzó szlogen, hogy egy ablaknál elintézhessünk mindent, de ehhez nagyon komoly szervezeti változásokat kell keresztülvinni a ma sok esetben lebénult magyar közigazgatásban. Ha ez megvalósul, akkor a sokat hivatkozott emberek tényleg azt érezhetik, hogy a közigazgatásban érdemi előrelépés történt, és - horribile dictu - a végén arra gondolhatnak, hogy a közigazgatás értük és nem ellenük létezik.
Magyary Zoltán 1941-es közigazgatási vázlatának részlete
Ami a közigazgatás emlegetett ablakán túl történik, az kevéssé érdekes az állampolgárok számára. Az átszervezések, összevonások indokát értjük és megértjük: a magunkfajták a szubszidiaritás pártján állnak - ezt hangsúlyoztuk kormányprogramunkban is -, és megvannak azok a feladatok, amelyeket egy köztes szinten, a megyékben lehet a legjobban, leghatékonyabban elvégezni.
És ha már a megyéknél tartunk: üdvözlendő a megyei szint újbóli megerősítése az elmúlt nyolc év szisztematikus gyengítése után. „A megyerendszer ezer évig működőképes volt, fenntartotta a magyar önigazgatást, amikor önálló államiság nem is létezett. Ráadásul a megyei hagyományok, a megyei tudat ma is él a társadalomban. (...) A megyének ismét fontos koordináló, működtető, jogszabályalkotó és végrehajtó feladatot kell kapnia. Úgy véljük, hogy a XXI. században is meg lehet találni azokat a feladatokat, amiket a megye tud a legjobban ellátni, ezért nem támogatjuk a megyei szint teljes kiüresítését.
Magyarország megyéinek megszüntetését már sokan sokféle módon megpróbálták. Senkinek nem sikerült. A jelenlegi régiós beosztás is szinte használhatatlan, nem racionális. A megyék beosztása statisztikai régiókba semmilyen történelmi hagyománnyal nem bír.” - írtuk A jövő visszahódításában.
A kormány láthatóan nem a kényszeredett, három megyéből összetákolt hét stratégiai régiót (mi köze van pl. a Jászságnak Szatmárhoz, vagy a Mura vidékének a Kisalföldhöz), hanem az eredeti megyei szintet erősítené újra. A magyar megyerendszer Európában szinte példátlanul stabil, tatárt, törököt, szovjetet túlélt rendszer, amely ezer év után is létezik, csak meg kell tölteni új tartalommal a létező kereteket.
Ami a megye és a helyi önkormányzatok közötti szintet illeti: sokan biztosan meglepődtek a járások újjáélesztésén, de a terv összhangban van a közigazgatás régi hagyományokra is építő modernizálásának szándékaival. A járásokat a nyolcvanas évek kádári posványában, pár évvel a rendszerváltás előtt szüntették meg, előtte hosszú évszázadokon keresztül látták el a térségi feladatokat. A járás (= egynapi járóföldre eső vidék) kompakt, jól beazonosítható, közigazgatási szervezet nélkül is az emberek tudatában létező területi egység, amely egy központi, nagyobb településből, és a hozzá kapcsolódó néhány (egy-két tucat) kistelepülésből áll. Ez a hierarchia mindig is létezett, ez az a területi egység, amit ma is bejárnak az emberek, ha ügyes-bajos dolgaikat, bevásárlásaikat kell elintéznük a vidéki területeken.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás miatt létre kellett hozni a kistérségeket, amelyek végső soron épp az egykori járási feladatokat pótolták. Most még nem ismertek a járások újbóli bevezetésének részletes tervei. A Horthy-korszakban 150, a Kádár-korszakban 83 járás működött, a jelenlegi kistérségek száma 174. Sokak szerint ez utóbbi rendszer is túl sok települést rendel egy-egy kistérségbe. A járások újbóli kialakítása során akár egyszerűen átnevezhetnék a kistérségeket az ezeréves elnevezésre, vagy esetleg megkérdezhetnék a helyi hozzáértőket (avagy laikusokat), hogy miként lenne érdemes összeszervezni az egymáshoz kapcsolódó településeket.
A Zala vármegyei közgyűlés tagjai Teleki Béla főispán felszólalását hallgatják
Hasonló, közel ezer évig működő hagyomány újjáéledését láthatjuk a megyei kormányhivatalok tervezett kettős vezetésénél is. Az új hivatalokat kormánymegbízottként politikus vezeti – aki parlamenti képviselő is lehet –, és a hivatalvezetők szakmai helyettesként működnek majd.
Ha jól olvasunk a sorok között, ez bizony a tradicionális főispán-alispán munkamegosztás újbóli megjelenése: a felülről érkező kormánymegbízott a főispánra, a megyei hivatal munkáját koordináló hivatalvezető az alispánra emlékeztet, ha összevetjük a tervezett feladatköröket a Monarchia idejének vármegyei közigazgatási modelljével. Bár az ispáni elnevezés visszatérte nem szerepel a napirenden (egyelőre) - de zsupánság lenne az ispáni rang újbóli bevezetése, egyszeri reakciósként akár ezt is támogatnánk. Nem kell megijedni: az egykori történelmi Magyarország két másik utódállama, Horvátország és Szlovákia is használja az ispánság kifejezést (az eredeti szláv župa szóból kifejlődve): Horvátország zsupánságokra (županija) van felosztva, Szlovákiában pedig a régiókra használják nem hivatalosan a zsupánság elnevezést.
A tervezett közigazgatási reformok egyrészt megkönnyíthetik és felgyorsíthatják az állampolgárok hivatali ügyintézését; összevonnák és összehangolnák a széteső regionális, megyei hivatalok munkáját; és nem utolsósorban felélesztenének mára elfelejtett, ezeréves magyar közigazgatási hagyományokat, amelyek a mai kívánalmakkal összehangolva a jövőben is működőképesek lennének.
