A magyarok megszokhatták, hogy a publicisztikák olvasását azok végén kell elkezdeni, utána térhetünk rá az egy fokkal unalmasabb kezdésre, a közepét pedig fájdalom nélkül ki is hagyhatjuk. Tegyünk mi is így Seszták Ágnesnek a pénteki Magyar Nemzetben megjelent írásával!
„Orbán Viktor mondott valamit, amit komolyan kellene venni. Szervezze meg magát a jobboldali média.”
Ha Orbán Viktor ezt mondta - bár az idézet forrását nem találtuk -, készséggel elismerjük, hogy igaza volt, pedig mi aztán tényleg kitesszük néha a lábunkat a mellettünk gyanútlanul elsétáló Nemzeti Együttműködés Rendszere elé. Szervezze meg magát, oldja meg.
„Nem létezik, hogy a jobboldalt támogató vállalkozók ne tudnának összeadni annyi pénzt, amiből egy célzott médiaalapítványra ne futná: ösztöndíjakra, segélyekre, alkotói szabadságra vagy egy szerényebb nyaralásra. A jobboldali média ezt a nyolc évet, sőt, ezt a húsz évet zokszó nélkül csinálta végig. Mindannyian megfizettük az árát: ki gyógyíthatatlan betegséggel, ki kiégéssel, ki alkohollal, ki szegénységgel, de vannak halottaink is. (...) Kormányváltás volt, száznyolc aláíró megkezdte hosszú menetelését. De ideje felismerni, hogy ennek útját csak az egységes, beágyazott jobboldali médiaértelmiség állíthatja meg. És ezt hozza most magával az idő.”
A médiatúlsúlynál tényleg csak a túlsúlyon való rinyálás unalmasabb, a bolsevik-mensevik szkander, ahogy ezt a következő években tapasztalni fogjuk a sarzsi nélkül maradt, unatkozó és bosszúszomjas ballibi közírók publicisztikáiban. Seszták azonban óva int: nincs jobboldali médiatúlsúly, hiszen sem erő, sem összhang nincs!
Ellenben ez az összhang öltene testet a szerényebb nyaralásban. Mert a jobboldali média megérdemli. Mert az elmúlt nyolc, mit nyolc!, húsz évet kínkeservvel izzadta végig, koplalt, vérzett, ázott, konglomerátumot vajúdott. Most már csak össze kellene fognia végre. Ahogyan a 108 neves baloldali összefogott a Miniszterelnök Úrért, akit bántanak most. Ösztöndíjak. Segélyek. Alkotói szabadság (no, eddig nem volt?). Szerényebb nyaralás. Ízlelgessük még egyszer Seszták kévánságit.
Vigyázni kell a mártíromsággal, mert a nagyközönség részéről könnyen fejcsóválásba fordulhat a jobboldali média babaházában megrendezett passiójáték. De oké, rendben, volt húsz év szenvedés, viszont mi volt előtte? Sajnos Seszták a jobbos médiának azon szegletébe tartozik, amelyben az életrajzok nagyjából felcserélhetők, egyeseknél nagyon homályos motívumokkal kihímezve az önmagában egyébként is színes pedigrét. Velük kellene összefognia a jobbos médiának, az ő neve mellé kanyarítani a petíción a szignót, ha Csoóri Sándor-köteteket égetnek valahol Angyalföld mélyén.
Seszták publijában - noha leírja, hogy a jobboldali médiaértelmiség „semmivel sem jobb vagy rosszabb a másik oldalénál” és azt is, hogy hülyeség a liberálisokhoz igazodni - pont az az idegesítő, hogy ugyanolyan értelmiségi arccal megy neki a problémáknak, mint az általa teljes joggal lenézett balmarhák. Van kormányunk! törölgették sokan párás szemüket a tévé előtt áprilisban, amikor a Parlamentből fehér füst szökött felfele, és teljesen igazuk volt. A nemzeti együttműködés valóban a létezés új magyar minőségét hozná el, ha végre megszabadulnánk a hülye petícióktól, nyílt- és körlevelektől, kiáltványoktól. Az összes borzalmas műfajtól, amelyek az elmúlt két évtizedben mérgezték a közéletet.
A barna esők után gombaként előbukkanó közírók azonban csak a probléma egyik felét képezik, hiszen úgy látszik, nem ők az egyetlenek, akik görcsösen kapaszkodnak a saját Ügyükbe. Most, hogy Gyurcsány Ferenc és haverjai a kukoricán térgyepelnek, vagy előzetesben várják sorsuk jobbra fordulását, a baloldal pedig tényleg a kanálisok mélyéről szervezi az ellenállást, most végre elkezdhetnénk nem egyetérteni. Beszélgetni közös ügyeinkről és Seszták felhívásával ellentétben nem (média)értelmiségként, hanem emberekként viselkedni. 108 hülye helyébe pedig nem 108 másik hülyét állítani.
És a végére a narancsos farok:
„Megalkották az ideológiát is: kiépítettek egy saját médiát, magukhoz láncoltak egy értelmiségi holdudvart, amelynek képviselői aztán axiómaszerűen fogadtatták el a társadalommal, hogy a baloldaliság eredendően természetes állapota az embernek; minden, ami baloldali, az evidensen modern és a jövőhöz tartozik; s ezzel szemben ami nem baloldali, az definíciószerűen maradi.”
Kedves jobboldali médiaértelmiség, Orbán Viktor szavai ezek, az ő látlelete a ballibi rezervátumról, a skanzen mindennapjairól. Láttak már az úton céltalanul lődörgő Bauer Tamást? Nehogy nyolc év múlva pont olyanná legyenek maguk is.
Az utolsó 100 komment: