Öcsém, hát hadd meséljem el, mi volt velünk tegnap! Volt egy szar napunk, a gatyánk ránkrohadt a fülledt melegben, ki voltunk tikkadva, mint az állat, érted?! Na, aztán este összejöttünk a spanokkal, hogy lazítsunk egy jót. Kitaláltuk, hogy felmegyünk a Hármashatárhegyre, körülnézni, megváltani a világot meg ilyenek, érted?! Beszálltunk a verdába, emerkettő, könyököt ki, kettesbe be, a fények nyugodtak, tudod, hogy van ez. Benéztünk még a Műgyűjtők Éjszakájára is, hogy műveltnek higgyük magunkat, hehe, aztán csak-csak a sarki éjjel-nappalinak vettük az irányt, hogy feltöltsük a készleteinket.

 Na, de a poén most jön: kimentünk a külvárosba egy haverhoz, akit az ágyból ugrasztottunk ki: megyünk fel a hegyre, van még egy hely, jössz-e? Nála viszont nem volt semmi alkohol, úgyhogy átgurultunk az éjjel-nappaliba. Ott a fazon széttárta a kezét, hogy elmúlt tíz, nem árusíthat alkoholt. Kérdem, mi van? Mondja, rendelet van, és mutatja a papírt. Mondta azt is, hogy próbálkozzunk a szomszédos kerületben. Röhögve megyünk tovább, hogy ilyen nincs. Később bemegyünk egy újabb éjjel-nappaliba, bent megkérdezem, hogy van sörük? Eladó: nem, nincs, szesztilalom van, rámutat a polcaira, amiken autós szélvédő-ernyővel takarta le a söröket. Aztán mutat a túloldalra, hogy a templomon túl, az már a másik kerület, ott még lehet alkoholt venni éjjel.

 Ezt a baromságot! mondjuk kollektíve, majd átlépjük a kerület határát, elgondolkozva azon, hogy eddig nem éreztük a bőrünkön a szerteszét szabdalt főváros belső határait, na de majd most! Végül elgurultunk a Moszkváig, ott a nonstopban, vihogó orosz csajok között végre hozzájutottunk három doboz Borsodihoz. Az eladó srácot kérdezem: mi az, itt még nincs szesztilalom? Mondja: nem, még nincs, be is b*szna, lehúzhatnánk a rolót.

 Innen aztán decens polgári utcákon keresztül mászunk fel a hegyekbe, és közben azon agyalunk, hogy szeszmaffiát kellene szervezni a tilalom sújtotta kerületekbe. Nagy fekete autókon suhannánk, sötét mellékutcákban terítenénk a cuccot, a nézeteltéréseket meg külvárosi ipartelepeken intéznénk el egymás között, érted?!

 Jókat röhögtünk, aztán eszünkbe jutott, hogy a kerületi szesztilalmak kiötlőire ráférne egy kiadós házibuli. Talán már elfelejtették, milyen is az: ahhoz ugyanis hozzátartozik az elfogyott a pia, leugrunk az éjjel-nappaliba egy karton sörért szertartása. A magunk részéről hatástalannak, sőt, kontraproduktívnak tartjuk az utcai zajongás megakadályozása miatt bevezetett éjszakai szesztilalmat, ettől ugyanis nem oldódik meg a probléma. Kis bosszúság és kondicionálás után a zajongani vágyók rászoknak a tíz előtt való vásárlásra, és megy minden tovább. Vagy épp többet isznak a kocsmákban, ahol nem érvényes a korlátozás. Az is feltűnt némi utánaolvasás során, hogy több kerületben már hosszú hónapok óta bevezették a rendeletet, és bár nem folytatunk alkoholizáló életmódot, de nem emlékszünk arra sem, hogy bárhol is elzárták volna előlünk a kiválasztott szeszesitalt. Csak nem tartják be a rendeleteket? Micsoda ország!

 Mi egyébként a prohibicionista nézetekkel kritikus kriminológiai elméletek hívei vagyunk, ámde szakmai eszmefuttatás helyett most átadjuk a szót Zana Zoltán népköltőnek, aki a maga keresetlen módján helyettünk is elmondja a frankót a témáról.

„Nem értem, a fejembe nem fér
Hogy törvénybe iktatod hogy kitiltod a legfőbb élvezeti cikket
Hát ekkora cinket!
Itthon bazdkikám forradalom lenne
Ha valamelyik nagytudású ilyet venne
Abba a kibaszott nagy hombár fejébe
Dög és a Big Daddy lépne a helyébe

(..)

Evés, ivás, baszás, ez három olyan dolog
Hogyha megszakadsz akkor se korlátozhatod
Sokkal jobban teszed hogyha velünk pártolod
És hülye buzi törvényekkel soha nem gátolod
Az ember úgyis iszik, hogyha lehet, hogyha nem
Már délelőtt betámaszt, nálunk ez az illem
Tűzzel-vassal hiába tiltják, és a nagy vízen túl mondják:
Ez egy szabad ország!
Egy faszt!
Hogy éjjel kettő után már nem kapsz semmi piát
Mehetsz haza félrészegen, Viszlát!”

 Fent a Hármashatárhegyen elénk tárult a város, középen a Duna gyöngysorával. Csend és nyugalom honolt utcáin. A lakók elégedettek.

 Elfekvőváros újabb gólt rúgott az életnek.