Bencsik Gábor írása
Attól, hogy valakinek nincsenek jó érvei a véleménye alátámasztására, még lehet igaza. Attól, hogy szinte az egész jobboldal csak hebeg-habog arra a kérdésre, hogy miért is ne szavazhatna a nép az olimpiáról, még igaz lehet, hogy most nagyon nem kellene szavazni. Ugyanis vannak érvek.
Először: a jelenlegi aláírásgyűjtést a Momentum Mozgalom egyáltalán nem azért szervezte, hogy kivívja a nép szavazáson történő megkérdezésének lehetőségét. Hanem hogy bekerüljön a hírekbe. Ezt a MoMo vezetői nem hogy nem tagadják, hanem kifejezetten vállalják, számtalanszor el is mondták már.
Nem éppen rokonszenves dolog egy – sokak szerint – nemzeti ügy elgáncsolását használni arra, hogy egy szervezet a politika színpadára lépjen, de kétségkívül legitim. Ilyet mások is csinálnak. Noch dazu: a MoMo azt mondja, NOlimpia, NE legyen olimpia Budapesten. Ezt is lehet, ez is legitim. Csak éppen nem kérdés, hanem állítás.
Másodszor: az íveket aláírók kilencven százaléka nem azért ír alá, hogy Budapest lakosságának megszerezze a véleménynyilvánítás lehetőségét, hanem a jelenlegi kormány elleni politikai cselekvésként. Ez is teljesen legitim lépés, még csak az ellenszenves jelző sem alkalmazható rá. Egy parlamenti demokráciában mindenkinek joga van a legkülönfélébb módokon kifejeznie nemtetszését az aktuális kormánnyal szemben.
*
Viszont mindezt, az új szervezet marketing-kampányát és a kormánnyal ellenszenvezők véleménynyilvánítását a nép szabad akaratnyilvánításáért való kiállásként beállítani merő szemforgatás. Mikrofont dugni valaki orra alá és nekiszegezni a kérdést: ön szerint miért ne kérdezzük meg a népet – ez meglehetősen ócska, és mint ilyen, meglehetősen hatástalan trükk. Én is tudom, te is tudod, a mikrofont a szembejövő elé tartó újságíró is tudja, hogy nem a népszavazásról van szó, hanem vegytiszta politikai birkózásról, a ballib újabb akciójáról, hogy a jobbot meggyengítse.
A politika fintora: nem a jobboldalt gyengíti, hanem saját magát. Minél sikeresebb, annál inkább. A ballib számára ugyanolyan önpusztító akció ez, mint a kettős állampolgársági népszavazás zátonyra futtatása volt 2004-ben. Végül, 2010-re az is ellenük fordult, akit sikerült meggyőzniük. Az ember rühelli azokat, akik meggyőzik, hogy legyen önző és kishitű, különösen ha rájön, hogy hamis érvekkel győzték meg.
Itt, az önzés és kishitűség vidékén van az érvényes válasz arra a kérdésre, hogy most miért nem kellene megkérdezni Budapest lakosságát, akar-e olimpiát.
2002-ben, amikor a teljes kormányoldal és ellenzék – Orbán Viktortól Medgyessy Péteren át Kovács Lászlóig –, továbbá a legkülönbözőbb világnézetű közéleti emberek és hírességek csatlakoztak a budapesti olimpia tervéhez, még simán nyert volna egy népszavazáson is. 2008-ban, amikor a balliberális többségű fővárosi közgyűlés egyhangúlag támogatta a 2020-as olimpiára benyújtandó pályázatot, szintén. 2009 augusztusában, amikor a Fővárosi Közgyűlés újra egyhangúan kiállt amellett, hogy Budapest 2011-ben pályázzon a 2020-as Nyári Olimpiai Játékok és Nyári Paralimpiai Játékok megrendezésére, szintén. Hiszen ahogy a Demszky Gábor vezette közgyűlés közleménye fogalmazott, „a nemzetközi sporteseményre való felkészülés Budapest és az egész ország számára jelentős előnyökkel, gazdasági felemelkedéssel jár”. 2010 júniusában, amikor a Demszky vezette Fővárosi Közgyűlés egyhangúlag elfogadta a 2020-as budapesti olimpia „master plan”-jét (a tervezett teljes költség 3.232 milliárd), megint csak nyert volna a népszavazáson is.
*
Azóta azonban a magyar ballib számára, pártostul, civilestül, értelmiségi holdudvarostul nem maradt semmi más közéleti cselekvés, mint a jobboldal bármely cselekvésének azonnali és feltétel nélküli elutasítása, és az emberekben a belső, nemzeten belüli irigység és kishitűség lehető legmagasabb hőfokra fűtése. És ebben jelentős eredményeket értek el.
A választóknak talán a többségében is sikerült elültetni a gondolatot, hogy az olimpia nem megtérülő befektetés, sem pedig egy nagy nemzeti ügynek való nekigyürkőzés, hanem keveseket gazdagító luxuskiadás, ami neki személy szerint is pénzébe kerül, sok pénzébe. Mint a huszonhárommillió román, akik majd idejönnek elenni előle a kenyeret. Hiszen azt is elhitték.
Évek kitartó munkájával a hazai ballibnek sikerült a kishitűség, a kicsinyesség, a kenyérféltés, az irigység érzését beleplántálniuk a választók meghatározó hányadába. Ezért ha most lenne – lesz – népszavazás, az eredmény minimum kétséges. Simán elbuktathatjuk mi magunk a 2024-es budapesti olimpiát.
A ballibnek azonban számolnia kell azzal, hogy ezt azok sem bocsátják majd meg neki, akiket sikerült rábeszélni az elutasításra. Sokan éppen úgy szégyellik majd a döntésüket, ahogy a kettős állampolgárság elutasítását – és 2018-ban, 2022-ben aligha szavaznak azokra, akik miatt szégyellni kénytelenek magukat.
