Mindenki panaszkodik a magyar vendéglátásban: a tulajdonosok alig találnak pincért, szakácsot, mosogatót – akik viszont a rossz fizetések miatt elégedetlenek. Miért nem emelkednek a bérek a vendéglátásban, ha ennyire nincs, aki dolgozzon, és lehet-e hellyel-közzel pozitív példákat is találni? Ki fog nekünk főzni Budapesten, ha minden vendéglátós Londonba, de minimum Ausztriába megy, és mi lesz a Balatonon a szezonban?

Az égető hazai munkaerőhiányról szóló riportsorozatunk második része. 

A huszon-harmincéves korosztályban a legtöbben két kezünkön se tudjuk megszámolni, hogy mennyi barátunk, ismerősünk próbált szerencsét Nyugat-Európában. Köztük különösen sokan a vendéglátásban kötöttek ki pincérként, pultosként vagy szakácsként. Némelyikük már itthon is ezt csinálta előtte, mások meg nem tudtak elhelyezkedni a diplomájukkal, ezért döntöttek úgy, hogy a „szar melót” akkor már inkább jó pénzért, külföldön csinálnák.

A tendenciákat elnézve kész csoda, hogy van még aki kiszolgáljon a pesti bulinegyedben, a Balatonon vagy a szállodákban – a magyar vendéglátásban ugyanis a bérek nagy átlagban nem sokat emelkedtek; főleg ahhoz képest, hogy alig lehet az állásokba munkaerőt találni. Pontosabban jó munkaerőt találni, ahogy azt több általunk megkérdezett vendéglátós kihangsúlyozta.

A vendéglátásban kialakult munkaerőhiány témáját egyszerre dobtuk be étterem-tulajdonosoknak és vendéglátós alkalmazottakat tömörítő Facebook-csoportokba, az eredmény pedig megdöbbentő volt. Egyes kérdésekben mintha két külön bolygón élne a két csoport, míg másokban teljes volt az összhang.

Bakó Bea riportját híroldalunkon olvashatják.

A sorozat első, informatikai szektorról szóló cikke itt olvasható.