Van itt egy történelmi fejlemény: tömeges, jelentős részben ellenőrizetlen migráció Európába. Támogatom ezt a folyamatot? Nem.
Van itt egy lelkiismereti kérdés: gyűlölöm esetleg a migránsokat, vagy félek, rettegek tőlük, engedek-e a kampány által felkorbácsolt tömegpszichózisnak? Nem, nincs bennem semmi ilyesmi, sőt, személyes életemben részese voltam a legnehezebb pillanatoknak.
Van itt egy uniós megoldási kísérlet, migránselosztási kvóta formájában. Működőképesnek, logikusnak, az alapvető probléma megoldására alkalmasnak, az elmúlt egy év tapasztalatai alapján fenntarthatónak tartom a kvótát? Nem, nagyon nem.
Van itt egy alapvető dilemma: átadhatja-e olyan szinten egy ország a szuverenitását egy nemzetek fölötti szervnek, hogy az döntsön helyette arról, kiket, milyen mennyiségben, milyen rendszerben telepítsen be a saját területére? Szerintem: nem.
Van itt egy egyszerű kérdés: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
A válaszom: nem.
Pont.
