Vendégszerzőnk, Kardos Gábor írása

HOGYAN DESTABILIZÁLJA A TÖRÖK HELYZET A NATO-T

Szinte mellékes információként került a török puccsal kapcsolatos hírfolyamba az, ami a NATO jövőjére nézve a legsúlyosabb fenyegetésre utal: a török hadsereg blokkolta az İncirlik légibázist, sőt: egy időre energiaellátását is elvágták.

Miért érdekes ez? Mert ott van a legjelentősebb taktikai atomfegyver bázisa Amerikának Európában, és a szíriai légicsapások, illetve az úgynevezett ISIS elleni harc fő stratégiai támaszpontja is ez. Egyszóval, a mai helyzetben a legfontosabb NATO-bázisnak is mondhatjuk. Ezt blokkolták, tulajdonképpen nem is tudjuk pontosan kik és miért, mert utólag Erdogan a propagandájában Amerikát, illetve az ott emigrációban élő Gülent vádolja a történtekért. Egyes híradások alapján emiatt közvetlenül a puccs után is blokkolták a légibázist. Ez azonban inkább csak belpolitikai célzatú handabandázásnak tűnik, aminek eléggé ellentmond a tény, hogy a támaszpont vezetőjét, Bekir Ercan Van tábornokot őrizetbe vették, amiért a hatóságok szerint ő is részt vett a puccskísérletben.

A magyar médiában eddig csak a 444 vette észre, miért fontos ez a téma – a török puccs geopolitikailag legfontosabb mozzanata. Viszont az elemzés minden bizonnyal tévedésre építi fő tézisét, amennyiben forráskritika nélkül Erdogan USA ellenes propaganda-vádjaiból indul ki, és elkerülte a figyelmét a kiáltó ellentmondás, hogy közben puccsistaként tartóztatták le İncirlik légibázis parancsnokát – ami nem épp arra utal, hogy Erdogan kezdte volna blokkolni a bázist utólag és bosszúból.

Ráadásul a nyilatkozatokból kiderült, hogy a NATO és az USA vezetése nagy megkönnyebbüléssel reagált arra, hogy Erdogant nem döntötték meg és a puccs meghiúsult. Az oroszok viszont sokkal kevésbé lelkesen reagáltak ugyanerre és elvitathatatlan tárgyilagossággal hívták fel a figyelmet arra, milyen beláthatatlan veszélyeket jeleznek a világbékére nézve ezek az események.

Az sem mellékes körülmény, hogy Erdogan a Facetime mobil alkalmazáson keresztül a CNN Türk televízióban tudott üzenni híveinek, hogy menjenek mind az utcára és állítsák meg a puccsot. Leginkább ezáltal sikerült fenntartania az ilyenkor perdöntő fontosságú látszatot, hogy nem döntötték meg a hatalmát. A nagy török tévéadókat megszállták a katonák, így a félig amerikai hírtelevízió kulcsszerepet játszott a puccs meghiúsításában. Csupán ezután támadták meg és blokkolták le, de akkor már késő volt. Ez sem kifejezetten amerikai ármánykodást sejtet a puccs hátterében. Sőt.

A NATO MEGBOMLÁSÁNAK FORGATÓKÖNYVEI

Bizonyos híradások arra engedtek következtetni, hogy már a puccsisták blokkolhatták a NATO-bázist. (Ez esetben az oroszok szerepét sem lehetne kizárni a puccs kirobbantásában.) A helyzet tehát meglehetősen kaotikus, de ez már önmagában rendkívüli veszély a térség, Európa és a világ stabilitására. A török ugyanis a NATO második (más szempontok szerint harmadik) legerősebb hadserege, geopolitikailag pedig a NATO-ban még inkább kulcspozíciót tölt be, nem csak a Közel-Kelet szempontjából, hanem az egész eurázsiai nagy tengely geopolitikai billenőpontja Törökország. Olyannyira, hogy nem csak az lenne végzetes, ha átállna a másik oldalra és az atlanti szövetséggel szembefordulna; de már az is megpecsételné a NATO sorsát, ha káoszba süllyedne és kiesne a szövetségi rendszerből, illetve végleg megbízhatatlan szövetségesnek bizonyulna.

Az utóbbi időben számos aggasztó akció és kisebb-nagyobb jelzés utalt arra, hogy Erdogan Törökországa egyre inkább saját feje után megy, akár Amerikával szemben is; és nem csak politikai téren, hanem katonai akciókban is. Például amikor Moszul közelében próbáltak hídfőt kialakítani, ami ellen az iraki kormány tiltakozott, megszállásnak tekintette és orosz segítséget kértek (!) − első körben nem fegyveres beavatkozás formájában, hanem az ENSZ BT-nél, ahol az oroszok valóban fel is léptek a török beavatkozás leállítására.

Azért volt ilyen fontos Moszul, mert ott lehetne egyesíteni a pesmergák által felszabadított szíriai kurd területeket az irakiakkal, ahol októberre terveznek népszavazást az Iraktól való önállósodásra, Onnan már egyenes út vezetne egy független Kurdisztán létrehozásához, ami a törököknek és különösen Erdogannak a lehető legvörösebb posztó. Ha egy ilyen helyzet előállna, Erdogan minden amerikai és NATO-tiltakozás ellenére is kész lenne katonailag keményen beavatkozni, vagyis végleg önállósítani magát, illetve a török hadsereget, ami megint a NATO szétesését jelenthetné.

Európa a menekültválság kapcsán kezdte először felfogni Törökország stratégiai jelentőségét, hogy geopolitikailag szó szerint a Boszporusz Európa kapuja. Óriási hiba volt évekkel ezelőtt ostoba, lenéző gőggel megállítani őket az EU-n kívül, amikor pedig jó esély lett volna az atatürki stratégia folytatásával és betetőzésével megnyerni Törökországot Európának, az Európa-párti és demokrata erőket megerősíteni és sokrétű gazdasági-kulturális integrációval marginálissá visszaszorítani azokat az iszlamista-arabista, Európa-ellenes erőket, melyek most Erdogan tömegbázisává váltak és ezrével skandálják vezérük parancsait várva: „ha azt mondod: üssünk, ütni fogunk, ha azt mondod öljünk, ölni fogunk”.

KELLETT EZ?

Kellett ez nekünk? Kellett egy ennyire instabil és Európa-ellenes török rezsim a kontinens kapujában? Ekkora geostratégiai lúzerséget már rég látott a világ, amit ezzel kapcsolatban műveltünk. Az egyik legnagyobb történelmi felelősség egyébként Sarkozy elnöké volt, aki döntő szerepet játszott a török közeledés elutasításában, mégpedig olyan sértő, megalázó módon, hogy az pont az ellenkező hatást érte el – aminek akkor Amerika örülhetett, hogy ne erősödjön meg túlságosan Európa. Azóta már talán a Pentagon is növekvő aggodalommal figyelheti, hova vezetett közel-keleti politikájuk, nem utolsósorban a kurd pesmergák felfegyverzése és az a fajta NATO-kommunikáció, ami magyar sajtóban is megjelent, amikor azt írták: a kurdisztáni katonai intervencióban (sajnos) mi is részt veszünk.

Így írták: Kurdisztán, mintha ez már most létező ország lenne, amit a szövetséges oldalon harcba szálló kurdok érthető lelkesedéssel fogadtak – a törökök persze sokkal kevésbé. Bennük már ez a kifejezés, hogy Kurdisztán, felforralja a vért, olyannyira, hogy onnantól szó sincs mérlegelésről. Hát senki nem látta, milyen tűzzel játszott a NATO a pesmergák felfegyverzésével? Mekkora naivitás kell, hogy elhiggyük: nem azért vállaltak ekkora véráldozatot, hogy végre kivívhassák függetlenségüket, egy önálló kurd államot. Amit a NATO terminológia a sajtóban már meg is előlegezett nekik...

Közben ketyeg egy időzített demográfiai bomba is: a kurdok termékenysége kétszerese a törökökének, így akár egy generáción belül a katonaköteles török lakosság fele kurd származású lehet. Nem nehéz kitalálni, milyen drámai következményekkel járhat mindez Törökország, a Közel-Kelet és Európa destabilizációját illetően.

EURÓPAI VEZETŐK ÉS AMERIKA ELSZÓLÁSA: ANTIDEMOKRATIKUS REZSIMEK SZOLIDARITÁSA

Persze, hivatalosan szó sincs egy önálló államként elismert Kurdisztán legitimációjáról a NATO hatalmak részéről, az csupán a kurdok mobilizálását szolgáló cinikus propaganda volt, hogy Kurdisztánról beszéltek.

Hasonló cinizmust láthatunk abban, ahogyan most hivatalos nyilatkozatokban üdvözölték a „világ vezető demokráciái” a puccsot leverő Erdogant, mint a török demokrácia megmentőjét, holott pont az ellenkezőjét láthattuk eddig is és mostantól még inkább.

A legőszintébb, személyes megkönnyebbülés és leplezetlen azonosulás hangjával sajnos Szijjártó nyilatkozatában találkozhattunk, ami felér egy beismerő vallomással, hogy miért nevezhette Orbán Putyin mellet Erdogant a példaképének... Különösen aggasztó retorika, hogy az atatürki laikus és demokratikus állam megóvásáért fellépő puccsista katonákat, illetve az őket támogató törököket terroristáknak minősítette. Innen már könnyű lenne eljutni oda, hogy itthon is terroristának minősítsenek minden tiltakozót.

Most ezek az európai vezetők a demokrácia megmentőjeként ünneplik azt az Erdogant, aki a Gezi Park mozgalommal szemben olyan erőszakos rendőrállami eszközökkel lépett fel, hogy 11 halott volt... és ez sajnos csupán egy momentuma nyíltan egyeduralkodói hatalma kiépítésének. Ilyenkor árulják el Európa és a világ politikai vezetői, hogy végső soron mit gondolnak a hatalom gyakorlásáról, illetve végső soron kivel és mivel azonosulnak a politikai gyakorlatban, ha ezt nyíltan nem is szokták úgy bevallani, ahogy Erdogan − amiért talán irigylik is kicsit. Ami már kevésbé érthető: miért nem kéri számon például az európai közvélemény saját politikai vezetőink és képviselőin, hogy ugyan miért támogatnak nyíltan diktátorokat és vajon mit ismernek ezzel be közvetve saját hatalomgyakorlásukat illetően.

***

Források (többek között):

http://www.independent.co.uk/news/world/pentagon-says-incirlik-air-base-still-functioning-monitoring-situation-in-turkey-closely-a7139951.html 

https://www.rt.com/news/351606-usa-incirlik-base-turkey-blocked/ 

http://sputniknews.com/middleeast/20160717/1043141353/turkey-washington-kerry-erdogan-nukes.html 

http://www.dailysabah.com/nation/2016/07/16/incirlik-air-base-open-after-being-shortly-sealed-off-following-coup-attempt 

http://turkinfo.hu/2016/07/15/az-usa-dilemmaja-mi-legyen-erdogannal/ 

http://beforeitsnews.com/military/2016/02/over-90-us-nukes-stored-at-turkish-incirlik-air-base-videos-2476776.html 

https://www.defensetech.org/2015/09/10/us-upgrades-nuclear-weapon-sites-in-europe-report/ 

https://en.wikipedia.org/wiki/Iraqi_Kurdistan_independence_referendum,_2016 

http://www.al-monitor.com/pulse/originals/2015/12/turkey-russia-kurds-mosul-barzani-krg-saudi-arabia.html 

http://katehon.com/agenda/russia-raises-turkish-invasion-iraq-un-security-council 

http://www.reuters.com/article/us-mideast-crisis-iraq-turkey-idUSKBN0TQ0SS20151207 

http://www.reuters.com/article/us-mideast-crisis-iraq-turkey-idUSKBN0UL1DF20160107 

http://mandiner.hu/cikk/20160716_szijjarto_magyarorszag_eliteli_a_torok_puccskiserletet