Foci Eb ide, Brexit oda, szomszédunkban, Ukrajnában tovább folyik a háború. Május végén kiújultak a harcok Donyeck környékén, több tucat katona halt meg az utóbbi napokban. A kelet-ukrajnai háborúban eddig nyolc kárpátaljai magyar katona vesztette életét. A Donyeck közelében állomásozó 128-as munkácsi lövészdandár bevetésre kész, a seregben magyar nemzetiségű katonákkal. Meghalni Ukrajnáért címmel a keleti front magyar áldozatairól forgatunk filmet a Magyar Média Mecenatúra támogatásával.

Az ellenőrző pontokon néhány katona szolgál, itt-ott tucatnyian is vannak. Mindenkinél gépkarabély és golyóálló mellény. Az öltözetük többnyire rendezett, de akadnak, akik papucsban lófrálnak az őrhelyen. Tekintetük éberen kutakodó, de fáradtság és unalom is látszik rajtuk. Egy betontömbökből összerakott, a tetején vaslemezekkel megerősített pár négyzetméteres kuckóban húzzák meg magukat éjszakára, amely fedezékül is szolgál, ha gránátokkal lövik őket. Belül két-három vaságy, rajtuk pokrócok, párnaféle rongydarabok, földre hányt nadrágok és limlomok szerteszét. 

Amikor ukrán részről a debalcevói csata elbukott, a várost védő 128-as munkácsi lövészdandár egy része a közeli Artemovszk település irányába próbált visszavonulni. „Fejvesztett menekülés volt” – magyarázza egy tiszt. „Úgy volt, hogy a várost a végsőkig védeni kell, de az orosz túlerővel szemben tehetetlenek voltunk. Nem volt világos parancs, hogy mit tegyünk. Aztán megindultunk az erdők felé, ahol a körbezárt településről még folyosó nyílt a menekülésre…” 

A Verbőcön élő Márkusz Anita február 17-én beszélt utoljára a férjével telefonon, aki azt üzente, hogy menetre készen állnak, és az éjjel kitörnek Artemovszk irányába. Csak 5-10 kilométert kell megtenniük, hogy elérjék a saját erőik vonalát. Már hajnalodott, amikor a fákkal sűrűn borított, dombos vidéken aknagránát szakította széjjel Márkusz Viktorék páncélozott gépjárművét.

Most ugyanazon az úton haladunk, amely összeköti Artemovszkot és Debalcevót. Ez az a táj, ahol nyoma veszett Lőrinc Sándornak, akit édesanyja kérlelte még otthon Fancsikán, hogy ne sodorja magát bajba. Itt esett el Márkusz Viktor, aki meghagyta a Verbőcön élő feleségének, hogy mihelyst „kitakarítják innen az oroszokat”, rögtön hazatér. Legkisebb lánya, a kilencéves Viktória nagyon apás; otthon egyre csak nézegeti apja fényképeit, de már hiába várja a pillanatot, hogy elébe szaladjon és a nyakába ugorjon, ahogyan ezelőtt szokta.

Csarnai Attila helyszíni tudósítását híroldalunkon olvashatják.