Sykes-Picot: a Közel-Kelet káoszának eredője
2016. május 18. írta: Redakció

Sykes-Picot: a Közel-Kelet káoszának eredője

sykes_picot.jpg

Vendégszerzőnk, Iványi Márton írása

 

Száz éves az a Közel-Kelet, amelyet a mai formában ismerünk. A brit Sykes és a francia Picot egyezménye több mint 400 millió arab kollektív tudatában a mai napig árulásként van számon tartva. Az 1916. május 16-i kétes (és titkos) megállapodás számukra a függetlenség és a saját államiság minden reményét szertefoszlatta. Egyszersmind elhintette azon vég nélküli konfliktusok magvát, amelyek szakadatlanul sújtják a térséget, és mostanra azt az összeomlás szélére sodorták.

1915 végén a hagyomány szerint egy Mark Sykes nevű báró felvetette szűk brit vezetői körben, hogy egy ’E’ betűvel kötné össze az akkortájt az Oszmán Birodalom bejrúti vilajetéhez tartozó Akko város angol Acre elnevezésének utolsó betűjét a moszuli vilajet területén található Kirkuk utolsó ’K’ betűjével (Barr, 2012: 12). Ezáltal brit irányítású övezetek jöttek volna létre az Oszmán Birodalom romjain. A jelenlevő brit kabinettagok belementek Sykes brit hatalmi érdekeket érvényesíteni igyekvő elképzeléseibe az első világháborús ellenség kárára, majd hosszabb huzavona és a „részleteket” illető nézetkülönbségeket követően a hasonlóan ambiciózus tervvel előrukkoló franciák is.

A világháborús ellenség majdani vereségét és állami kötelékeinek felbomlását papírra vetve a felek egy-egy brit, illetve francia mandátumterületre (vagyis érdekszférára) osztották fel az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozó, Földközi-tengertől az Arab- (Perzsa-) öbölig, Kelet-Anatóliától a Sínai-félszigetig húzódó térséget. E mandátumterületek, illetve későbbi országhatárok 1916. május 16-i kijelölésével a nagyhatalmak megrajzolták egyben azt a vektort is, amely a véget nem érő konfliktusok irányába mutat a térségben.

*

A térségben megtalálni az államiságnak olyan ősi hagyományaival rendelkező országokat, mint Egyiptom vagy Irán. Olyan földrajzi-politikai alakzatokat is látni, amelyek modern létüket nagy államalapítóknak köszönhetik, mint például Törökország Musztafa Kemál Atatürk pasának, vagy Szaúd-Arábia Szalmán ibn Abdu’l-Azíz asz-Sza’úd királynak.

Libanon, Izrael, Szíria, Jordánia és Irak ugyanakkor a térség Mark Sykes és Francois Georges-Picot (annyi mint: Anglia és Franciaország) által gondozott (mostoha)gyermekei, amelyek eredendően problematikusak. Hiszen e mesterségesen kreált új „nemzetállamok” államainak megrajzolásakor a nagyhatalmak egyáltalán nem vették tekintetbe a történelmi hagyományokat, a közösségek népcsoportok szerint tagozódó vagy vallási színezetű felépítettségét. Ahogy a legkülönfélébb minőségekben megmutatkozó, ugyanakkor egymással versengő azonosságtudatokat – egyszóval az őslakosok igényeit – sem. Láttunk már ilyet.

Sykes-Picot eredményeként francia uralom alá került (volna) a kelet-anatóliai Mersin, az észak-iraki nagyváros Moszul, az ősi kikötőváros Türosz és olyan szíriai nagyvárosok is, mint Damaszkusz, Aleppó, Homsz és Hama. Nagy-Britannia pedig megkapta a mai Irak olyan nagyvárosokkal jelzett területeit, mint Bagdad és Baszra, továbbá a Perzsa-öböl menti tengeri kijárattal rendelkező Kuvaitot. Fennhatósága az iraki Kirkuktól Jordánián át a Sínai-félszigetig ért. Palesztinával – melyre a cári Oroszország is igényt formált – nem jutottak dűlőre a felek, ezért azt sorsának későbbi tisztázásáig nemzetközi közigazgatás alá helyezték.

E Sykes-Picot nevével fémjelzett folyamatokat akár groteszknek is tekinthetnénk olyan szemléletes városi legendák nyomán, mint a Churchill állítólagos „csuklása (vagy tüsszentése)”, amely egy látszólag indokolatlan, hirtelen, homorú vonal húzását idézte elő Transzjordánia keleti határán 1921-ben.

Csakhogy a megállapodásban foglaltak a világ legzavarosabb, legkevésbé stabil térségének az alapjait helyezték le. Talán sehol a Földünkön államok csoportja nem tapasztalt még ennyi háborút, polgárháborút, katonai puccsot, terrortámadást, mint az azóta eltelt évtizedekben a Közel-Kelet.

*

Kezdve mindjárt azzal, hogy e megállapodás pontjai szöges ellentétben álltak Henry McMahon egyiptomi brit katonai főbiztos 1915-ben Husszein ibn Ali mekkai nagyserifnek levélváltásuk során tett ígéretével. Ekkor ugyanis a britek azt ígérték, hogy támogatni fogják, hogy az arab területeken független arab királyság jöjjön létre az araboknak az Oszmán Birodalom ellen folytatott háborúban történő részvétele fejében. Végül a versailles-i békekonferencia nem tartotta be e brit ígéretet, ahogy különben Arthur Balfour brit külügyminiszter brit cionistáknak az első világháború idején tett abbéli ígéretét sem, hogy támogatni fogják a palesztinai zsidó állam létrehozását.

A mekkai nagyserif fia, Fejszál végül meghívást kapott a versailles-i békekonferenciára is. Területi igényei nem teljesültek, ennek ellenére hajlandó volt kompromisszumra mind a britekkel Mezopotámiát, mind a cionista mozgalommal Palesztinát illetően. Azt követően, hogy 1919-ben az angolok kivonultak Szíriából, hogy átadják a területet a franciáknak, 1920-ban a szíriai nemzeti kongresszus Nagy-Szíria királyává választotta Fejszált. A franciák vasököllel sújtottak le a kibontakozó felkelésre, Fejszált száműzték és megalakult a francia mandátumterület.

Az iraki brit mandátumterületen 1920-ban felkelés tört ki az oszmán gyarmatosítókat felváltó britekkel szemben, ám ezt Nagy-Britannia indiai (!) erőinek segítségével véreskezűen verte le.

E közismert törékenységen túl az adott helyszíneken még békeidőkben sem igen beszélhetünk sikerekről. Hanna Mina szíriai kortárs szerző az Emlékezet kikötője (arabul: Marfa’ aḏ-Ḏākira) című művében a térség francia „gyarmatosítását” az Oszmán Birodalom által folytatott gyarmatosítás meghosszabbításaként láttatja. Lényegében ugyanannak a helyieket kizsákmányoló és alávetettségbe taszító, erőforrásaikat kimerítő és kifosztó éremnek a másik oldalaként. Az önéletrajzi ihletésű mű e folyamatokat egy, a poros országút szélén, a rekkenő hőség elől egy fügefa tövébe húzódó, kilátástalan mindennapjait tengető észak-szíriai család nyomorán keresztül mutatja be. Hagyományos, selyemhernyó-tenyésztésen alapuló életformájukat fokozatosan felszámolja a külföldi eredetű, modern technológia a maga társadalmi-gazdasági viszonyokat átrendező mintáival.

*

Sykes-Picot-val természetesen nem értek véget a térség megpróbáltatásai. A hidegháborús szuperhatalmi erőpróbák kontextusában több ízben felhasználták a fentiekből is adódó törésvonalakat a különféle geopolitikai célok szolgálatában mindkét oldalon. Messze a teljesség igénye nélkül, a trumani, eisenhoweri stratégiai törekvések nemcsak a radikális iszlámot erősítették fel igény szerint a pánarab nacionalizmus és kommunizmus visszaszorítása érdekében (pl. a Muszlim Testvérek Társaságát is Gamel Abd en-Nasszerrel szemben); hanem a maguk hideg, könyörtelen érdekérvényesítő racionalitásával palotaforradalmakat és puccsokat előidézve buktatták meg például II. Fejszál királyt Jordániában 1958-ban, vagy épp az ő névrokonát, Fejszált juttatták hatalomra testvére asz-Szaúd ellenében Szaúd-Arábiában 1964-ben (Massad 2015: 81-82).

A száz évvel ezelőtti új, poszt-oszmán rend meglepően nagyszabásúnak és robosztusnak tűnt, amilyenek azon konfliktusok is, amelyeket ezen önkényes, háború utáni „rendezés” idővel előidézett. Idővel ezen előzmények kiegészültek, és azóta is együtt hatnak olyan tényezőkkel, mint az arab-izraeli konfliktus kibékíthetetlensége, a folytonos külföldi (amerikai, európai és orosz) beavatkozások, az arab politikai elitek kudarcai, a diktatórikus szociológiai szerkezetek, az olaj felfedezése a térségben és a klimatikus kihívások.

E történelmi előzmények röppályája a jelenig ér, és túl is mutat azon − egyebek mellett azért is, mert az Iszlám Állam egyik bevallott célja, hogy „szöget verjen Sykes-Picot koporsójába”. A történelem iróniája folytán e kétes hátterű terrorszervezet addig kovácsolhat eszmei és mobilizációs tőkét ebből az egykori szégyenteljesen önző megállapodásból, amelyet eltemetni kíván, amíg annak öröksége fennáll.

***

Források:

Barr, James(2012). A Line in the Sand: Britain, France and the Struggle That Shaped the Middle East. Simon & Schuster. Simon & Schuster.

Massad, Joseph (2015). Islam in Liberalism. The University of Chicago Press. 

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr678727358

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Iványi Márton: Sykes-Picot: a Közel-Kelet káoszának eredője 2016.05.18. 10:26:01

A száz évvel ezelőtti Sykes-Picot egyezmény elhintette azon vég nélküli konfliktusok magvát, amelyek szakadatlanul sújtják és mostanra az összeomlás szélére sodorták a Közel-Keletet.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

I_Isti 2016.05.18. 10:30:03

"a világ legzavarosabb, legkevésbé stabil térségének az alapjait helyezték le. "

Kb Hammurapi óta ilyen annak a vidéknek a politikája, egyszerűen nem is értem, hogy miért van az európai kultúrában kitenyésztett értelmiségieknek a lelkében ez állandó önkárhoztató görcs olyan problémák miatt, amelyek kb. az özönvíz óta fémjelzik a közel-kelet történelmét?

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2016.05.18. 10:41:31

A Sykes-Picot lehetett egy cinikus imperialista lóvásár, de a realitások megértéséhez ajánlom ezt a könyvet:
www.europakiado.hu/konyv/724792/a-keresztes-haboruk-arab-szemmel/

A könyv nagy tanulsága az, hogy a keresztesek csupán kisebb zavaró tényezőt okoztak a térség konfliktusaiban, mivel a helyiek leginkább egymás irtásával voltak elfoglalva. Aleppó és Damaszkusz például akkor is rivalizált, a törökök és az arabok már akkor is állandó háborúságban voltak egymással, éppen csak Egyiptom hiányzik a képből és már meg is lennének az ezer évvel ezelőtti játékosok. Akkor is volt például egy különösen kegyetlen szekta, az asszaszinok, akiket végül a mongolok irtottak ki. Ez egy ilyen vidék, különösebben nem érdemes a viszonyaikba belefolyni.

Bell & Sebastian 2016.05.18. 11:34:10

@I_Isti: @Doomhammer: Az önjelölt rendőr-világállam logikus hozzáállása, hogy rendet akar vágni mindenhol, az sem baj, ha jelentős népesség ritkítással egybekötve.

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.05.18. 11:44:47

Tegyük hozzá: a későbbi revíziók csak rontottak a helyzeten.

Elsősorban Atatürk agresszív, elnyomó politikája, mellyel megszerzett országa számára egy rakás etnikailag nem török területet.

Lásd az 1923. évi lausanne-i szerződést, mellyel török lett Szmirna és környéke (görög többség), valamint Kelet-Trákia - a mai európai Törökország - zöme (görög és bolgár többség), további a mai egész Kelet-Törökország (örmény, asszír, kurd többség).

Valamint az arab többségű Hatay (az ősi Antiochia és környéke) megszerzése 1939-ben.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2016.05.18. 11:51:02

@Bell & Sebastian:
Speciel Obamát éppen azért támadják annyira, mert hagyta elfajulni a dolgokat a Közel-Keleten. A mögötte álló doktrína a "forever war". A hasonlat szerint a Római Birodalom úgy fékezte meg a germán törzseket, hogy hagyta őket egymással háborúzni, így azok nem jelentettek veszélyt. Ez a doktrína egészen az egységes Németország létrejöttéig megoldotta a német problémát.

Például a Sykes-Picot kritikusai azért tartják a szerződést tisztességtelennek, mert az arabokat becsapták, nekik egységes arab államot ígértek. Ez így van, de mikor volt utoljára egységes arab állam? Talán Harun al-Rasid idején. Az garantálható, hogy ha az arabok megkapták volna az egységes arab államukat, nem telt volna el egy évtized és valaki széttépte volna. Mindig ez történt ugyanis a történelem folyamán.

Például a keresztesek úgy tudták meghódítani Szíriát, hogy Dukák és Ridván szultánok - két testvér! - minden módon irtották egymást. Az egyik Aleppó ura, volt, a másik Damaszkuszé.
hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%BArid%C3%A1k

Nincs új a nap alatt.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2016.05.18. 13:05:24

Nem olvastam, de rossz. :) Elegem van a bölcsészekből, akik fordított értelemben használják az "eredő" fizikából kölcsönvett fogalmát.

Conchobar 2016.05.18. 13:11:29

" Hiszen e mesterségesen kreált új 'nemzetállamok' államainak megrajzolásakor a nagyhatalmak egyáltalán nem vették tekintetbe a történelmi hagyományokat, a közösségek népcsoportok szerint tagozódó vagy vallási színezetű felépítettségét" - A kurdok esetében valóban nem vették figyelembe (hiszen belőlük jutott az újonnan létrehozott Szíriába is, és Irakba). Node az arabok esetében? Palesztína, Szíria és Irak mindig is külön egységet képviseltek. Netán még ezeket is fel kellett volna aprózni, hogy külön államba kerüljenek pl. a keresztények, külön államba a szunniták , külön államba a síiták, és megint külön államba az ezekbe sem besorolhatók? Az igazság az, hogy akárhogy is osztották volna föl, az ott élők akkor is találtak volna okot az egymás elleni háborúskodásra, egymás leigázására. Csak akkor legfeljebb nem polgárháborúként, hanem országok közti háborúként zajlana a dolog

Conchobar 2016.05.18. 13:21:09

"A franciák vasököllel sújtottak le a kibontakozó felkelésre, Fejszált száműzték és megalakult a francia mandátumterület" - Ugyan Szíriából elzavarták Fejszált és családját, viszont Irakban és Jordániában sikerült uralomra jutniuk. Jordániában mind a mai napig ők adják az uralkodókat. A posztíró szemérmesen hallgat a Hasemiták szerepéről, illetve holmi antikolonialista felkelő vezetőkként próbálja őket láttatni. A posztíró mind amellett minden mai bajt Anglia és Franciaország 100 évvel ezelőtti magatartására vezet vissza, e téren viszont ezen országok (+ Uncle SAm) mai magatartásáról hallgat szemérmesen

vizipipa 2016.05.18. 14:42:10

"az Iszlám Állam egyik bevallott célja, hogy szöget verjen Sykes-Picot koporsójába"

Ez úton is tájékoztatom a szerzőt, hogy nem csak az IÁ. A kurdok is.
A török, szír, iraki kurdok a 100 éves évforduló kapcsán hónapok óta napirenden tartják a kérdést, szép megemlékezések születtek a május 16-i centenáriumra is.
A prímet a jelenleg autonómiával rendelkező iraki KRG (Kurd Regionális Kormányzat) jelenti, a körülményekből adódóan.

Jean Sol Partre 2016.05.18. 14:55:23

@Holger Hartland: a fizikából eredő eredő amiből viszont nem ered semmi.
Az "eredet" nyilván már unalmas :)

Bell & Sebastian 2016.05.18. 17:34:21

@Doomhammer: Őszintén szólva eddig a Próféta tette értük a legtöbbet, kaptak tőle egy basic Windowst a fontosabb parancsok futtatására. Szerintem nagyon bugos még akkor is, ha egyáltalán elindul valamelyik megpatkolt szoftver rajta.

A kereszténység szépen berendezkedett a munka (később a pénz influenciája) mentén, ezzel a felszereltséggel, ami nekik van, hasonló teljes képtelenség.

Cumira kerültek, hogy ne szaporodjanak robbanásszerűen, vagy nagyon is.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2016.05.18. 18:28:58

@Bell & Sebastian:
Maga valami kocka informatikusféle?

Ezt nem gondoltam volna.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2016.05.18. 18:40:42

@Jean Sol Partre:
Azt kérded, te rám meredő,
miért ül arcomon e redő?
Igen: mert az eredő
nem ok - másból ered ő.
A szerzőt hiába vered, ő
nem tudja, mi az eredő!
Eredet és eredő a fejében keveredő.
Legyen elég ebből: a fenébe elered ő!

Bell & Sebastian 2016.05.18. 19:07:12

@Doomhammer: Modern világ - korhű példabeszéd. (Ami csak magyaráz, de nem bizonyít semmit.) Egyébként forgok a nyárson, hogy szépen, egyenletesen süljek le balról és jobbról is, közben lopom a krumplit a parázsról.

2016.05.18. 23:16:53

@Bell & Sebastian:

a másik cikkből ki vagyok tiltva:
zs családból származik (ezt eddig elnézték kellett a pénzes német zs. kapcsolathoz), a vatikán banki pénzmosoda miatt rúgták ki, hatalmas botrány készülődik, eltűnt titkárok, öngyilkos(?) könyvelők, hiányzó miliárdok, drog- és fiúprosti escortbiznisz.

Zemöki (kona) 2016.05.19. 11:05:03

Kicsit túl van ez pörögve. A világháborút lezáró új határokon az arabok csakis nyertek. Olyan határt nem lehet húzni most sem, amellyel mindenki elégedett.
Korábban az araboknak nem volt semmijük csak az Ottomán elnyomás a birodalomban. Onnantól kezdve harcolhattak a saját uralkodásért, ahogy most is.

Az igazi vesztesek a Törökök voltak. A birodalom kétharmadát vettél el tőlük.
Egyébként meg mióta váratlan és meglepő, hogy a gyarmatbirodalmat építgető Francia és Brit politikusok hazudnak?
A politika veleje mindig ez volt: Britanniának nem állandó szövetségesei, hanem állandó érdekei vannak.

Roan 2016.05.19. 12:32:42

@Conchobar: A franciák tényleg tovább darabolták az államaikat autonóm területekre, de hogy Irak és Szíria mennyire volt mindig is különálló? Mindkét ország Mezopotámia utódjának tekinthető, és nem sokon múlt, hogy nem egyesültek a 20. században.
süti beállítások módosítása