A választásoknak nekifut a Fidesz, a Jobbik, az MSZP, az Együtt-PM és az LMP mellett az egyenruhás, leváló IgaziJobbik és Berki Krisztián Igazságpártja is. A legtöbb párt a „nem akarunk több Fideszt!” jelszóval erőlködik.

Nem nagyon figyelnek rájuk, viszont ismételten sztrájkba lépnek a tanárok, mindenki örül, hiszen végre nem a migránsokról van szó a közbeszédben, hanem arról, hogy az országban egy csomó dolog nem működik. Meglepődnek, mikor kiderül, hogy nem nekik hiszik el a szavazók, hogy tudnak rajta változtatni, hanem Berki Krisztiánnak, valamint annak a pártnak, ami szerint a Jobbik túl puha és már az establishment része, illetve végig akarna verni mindenkit. 

A választások eredménye merő fejvakargatásra készteti a megfigyelőket: patthelyzet van, a Fidesz egyedül és egy másik párttal is gyenge, a teljes bagázs gyengén teljesít, az Igazi Jobbik és Berki Krisztián meg a parlamentbe kerül.

A várakozásokon felül teljesítő LMP úgy dönt, hogy ő a változás princípiuma és felhívja a figyelmet arra, hogy az IgaziJobbik és a korrupt Fidesz teljes elutasítása miatt tárgyalni kéne egy közös kormányról a Jobbikkal, az MSZP-vel, az Együttel, valamint Berki Krisztiánnal.

Berki szerint mindenki kapja be, de neki mindegy. A Jobbik kijelenti, hogy ez nagyon rossz ötlet, és akkor már inkább a Fidesz – de így sincs többségük. Az MSZP és az Együtt-PM azt mondja, jó, hát ha így, akkor ebbe ők is belemennek, de szigorúan azért, mert Berki hülye, az Igazi Jobbik meg a sátán. Azt, hogy milyen a Jobbik, mindenki hirtelen rózsaszín szemüveggel kezdi látni.

Az LMP dühös értelmiségiek és kevésbé értelmiségiek hordáját szabadítja a Facebookon Bajnai Gordon kettőre és Szanyi Tiborra, akik két zsák szotyiért eladják a lelkük.

Az elemzők megegyeznek abban, hogy minden rossz és mindenki csak lopni akar.