„− Tudjátok mi a vicc? Hogy a néni egyértelmű kérdést adott be! − Na és? Mi van, ha nem kezd el aláírásokat gyűjteni?”
A fenti párbeszéd tegnap este zajlott le a baráti társaságban, persze az NVI-nél történt botrányos események kapcsán. Az első sajtóreakciókat olvasva úgy tűnik, jórészt mindenki a kopaszok tülekedésén és a kérdés beadásának módjánál ragadt le (érthető módon, hiszen ilyen szintű demokráciahekkelésre azért senki nem számított), magára a kérdésre nem sokan figyeltek.
Arról már tegnap írtam, hogy a vasárnapi nyitvatartással kapcsolatos eddigi kamu-kezdeményezésekkel ellentétben Erdősi Lászlóné kérdése egyértelmű, tehát jó esély van arra, hogy hitelesítik. Az azonban nem jutott eszembe, amire egyik barátom nagyon is jogosan felhívta a figyelmet: mi van, ha hitelesítik a kérdést, azután pedig Erdősi Lászlóné vígan elüldögél Herceghalmon a babérjain és eszében sincs aláírásokat gyűjteni? Négy hónapig ezzel is meghekkelheti a vasárnapos népszavazás ügyét.
*
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek – a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény szerint – továbbra is zárva tartsanak?” – egészen pontosan ezt a kérdést nyújtotta be tegnap az NVI-hez a kopaszok által támogatott néni, akiről azóta kiderült, hogy a herceghalmi exfideszes polgármester felesége. Ez a felszólító módú „tartsanak” megfogalmazásnak köszönhetően teljesen egyértelmű: aki azt szeretné, hogy a jövőben ne tartsanak zárva a boltok vasárnap, az szavazzon nemmel.
Bár ha az NVB nagyon megerőlteti magát, biztosan bele tudja magyarázni, hogy a kérdés a parlament számára nem egyértelmű, mert nem lehet biztosan tudni, hogy milyen jogalkotási kötelezettség ered egy „nem”-eredményből. De azért túl magas szintű logikai eszmefuttatás nem kell hozzá, hogy belássuk: nyilván az, hogy a 2014. évi CII. törvény szerint ne tartsanak zárva a boltok vasárnap, ergo módosítsák ezt a törvényt. Hogy ezen utóbbi fordulat nincs a kérdésben kifejezetten benne, az nem kizárt, hogy az NVB-nek megkerülhetetlen problémát okoz, de talán nem vagyunk túlságosan optimisták, ha azt feltételezzük: a Kúrián másodfokon már mindenképp képesek lesznek a jogalkalmazók az absztrakt gondolkodás ilyen magasságaiba szárnyalni és a kérdést végül hitelesítik. Mindenesetre induljunk ki ebből.
Ekkor szembesülünk a fentebb említett problémával: tegyük fel, hogy hitelesítik a kérdést, Erdősi Lászlóné megkapja a hitelesített aláírásgyűjtő íveket, amiket szépen hazavisz, aztán beteszi őket a fiókba és megvárja, hogy leteljen az aláírásgyűjtésre rendelkezésre álló négy hónap, anélkül, hogy egyetlen szem aláírást is összegyűjtött volna. Akkor mi van?
Akkor az van, hogy további négy hónapra meg lett hekkelve a vasárnapi nyitvatartós népszavazás. A népszavazási törvény ugyanis a „párhuzamossági moratóriumot” nem csak a kezdeti, hitelesítési szakaszban írja elő, hanem ezt kiterjeszti az egész kezdeményezési időszakra is. Tehát amíg az aláírásgyűjtés zajlik, vagy az aláírásgyűjtési időszak eredménytelenül le nem zárult (vagyis nem sikerült határidőn belül kétszázezer aláírást összegyűjteni), esetleg amíg a népszavazást meg nem tartották; addig nem lehet ugyanolyan tárgyban kérdést benyújtani.
*
Hogy miért is tudjuk elképzelni, hogy az idős asszony esetleg hazaviszi és ráül a hitelesített íveire? Mert már eddig is furcsa lépései voltak: a titokzatos néni szerint a népszavazási kezdeményezése „magánügy” és érdekes módon népszavazás-kezdeményezőként egyáltalán nem kívánt nyilatkozni a nagy nyilvánosságnak a tegnapi napon, amikor pedig minden figyelem rá irányult. Milyen kezdeményező az ilyen, mit akar elérni?
Így aztán ha utóbb meggondolja magát és úgy dönt, hogy mégse kezd aláírást gyűjteni – hiszen nyilván ez is „magánügy” –; akkor azok, akik tényleg akarnának népszavazást kezdeményezni az ügyről, kénytelenek lesznek kivárni az aláírásgyűjtésre nyitva álló idő leteltét, vagyis 120 napot.
Arra ugyanis nincs reális esély, hogy a baloldal vagy bárki, aki a vasárnapi zárva tartást ellenzi, önszorgalomból beálljon a néni kezdeményezése mögé. (Hiszen tulajdonképpen ez is megfelelő kezdeményezés lenne, egyszerűen a baloldalnak a nemmel kellene kampányolnia.) Ennek az az oka, hogy a kétszázezer aláírást a népszavazási kérdésnek az NVB által hitelesített mintapéldányán és az erről készült másolatokon kell összegyűjteni és benyújtani. Ez teljesen logikus, korábban is így volt: normális esetben a kezdeményezők szívesen osztogatják ezeket a másolatokat, hogy minél többen gyűjtsenek nekik aláírást.
Azonban ha valaki vissza akar élni a népszavazás intézményével, akkor vissza tud. Jelen esetben ezt a hitelesített mintapéldányt Erdősi Lászlóné fogja megkapni, ha pedig ő úgy dönt, hogy nem gyűjt aláírást, sőt, mások se gyűjtsenek – mivel ez az ő „magánügye” –; akkor egyszerűen megteheti, hogy nem ad senkinek másolatot a hitelesített kérdésből és kész. Így nem fognak összegyűlni az aláírások, nem lesz az egyébként egyértelmű kérdésről népszavazás, és a vasárnapi zárva tartás további négy hónapig jegelve lesz.
Joggal való visszaélés? Az. Nevetséges? Az.
Főleg annak fényében érthetetlen a Fidesz részéről a népszavazás megtartásától való beteges félelem, és az ennek elkerülésére bevetett, demokráciákban eddig elképzelhetetlennek gondolt eszköztár; hogy az új alkotmányban ötven százalékra emelték a részvételi küszöböt.
Vagyis a népszavazás eleve érvénytelen, ha nem megy el a választópolgárok fele szavazni – akkor is, ha a szavazáson résztvevők kilencven százaléka amúgy a vasárnapi nyitvatartásra szavazna. Eleve a vasárnapi boltzár megtartásának hívei valószínűleg az otthonmaradásra buzdítanának, mert egy érvénytelen népszavazás a legtutibb az ő szempontjukból. Különösebben mondjuk erre nem is kell buzdítani, mert a magyarok politikai aktivitásának ismeretében eléggé valószínű, hogy az 50 százalék alatt maradna a részvétel egy ilyen népszavazáson.
*
Hogy miért kell akkor ez az egész tragikomédia az értelmetlen kérdésekkel és az aláírásgyűjtés esetleges elszabotálásával? Talán mert a kormányoldalon is emlékeznek arra, hogy a népszavazás milyen jó kormánybuktató eszköz – és még akkor is elég komoly politikai ereje van, ha a szigorított részvételi küszöbnek köszönhetően nem lesz eredményes a népszavazás.
Az NVI-nél történtek (meg egyáltalán, a vasárnapi nyitvatartós népszavazási saga) után a cinikus időzítés csimborasszója, hogy a miniszterelnök ma bejelentette: a kormány népszavazást kezdeményez az uniós migránskvótáról. Egész pontosan így hangzik a kérdés: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy milyen leleményes jogértelmezéssel fogja ezt a kezdeményezést az NVB átengedni. Ugyanis az alkotmány egyértelműen leszögezi, hogy népszavazás tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Uniós szabály tehát nem.
Én magam sem értek egyet a migránskvótával, de egy jogállamban, következetes jogalkalmazás mellett erről a jelenlegi szabályok szerint nem lehet Magyarországon népszavazást tartani.
Már a görögök adósságrendező népszavazása kapcsán is írtam arról, hogy miért értelmetlen, ha egy tagállam önkényesen népszavazást tart EU-s ügyekről. Ennek így semmi értelme. A migránskvótát EU-szinten döntötték el, és EU-szinten is kell megpuccsolni, például a már megindított semmisségi keresettel, ami akár be is jöhet. Vagy összeurópai népszavazással, kár, hogy ilyen nincs. Ezt persze Orbán is tudja és az NVB is. Kérdés, hogy utóbbi hajlandó-e asszisztálni Orbán újabb parasztvakító show-jához.
