Astoria anno

Sok bűne volt a megvalósult szocializmusnak, és az egyik legalattomosabb közülük a városok, a városi lét átszervezése volt − a gépjárművek előnyére, a gyalogosok, vagyis az ún. emberek kárára. Lehet, hogy nem hajtott minden várostervezőt és -szervezőt ideológiai hevület, de nagyvárosaink, különösen Budapest hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli „fejlesztéseiből” kirajzolódott az emberellenes gondolkodásmód. A történelmi negyedeket belvárosi autópályák szelték ketté, a közterek gyalogosait földalatti átjárókba terelték, a járdákat elfoglalták a parkoló autók, a gyep és a fasorok helyén beton- és aszfalttenger terült szét.

És mindezt tűrtük.

A rendszerváltás óta viszont eltelt negyed évszázad, és ismerjük el, nagymértékű fejlődés történt. Különösen az utóbbi években zajlott le jelentős változás, amikor is az uniós forrásokat nem túl nagy szellemi erőfeszítéssel lehetett közterek felújítására fordítani a fővárostól a legkisebb faluig.

Budapesten a legnagyobb mértékben talán Pest szíve, az V. kerület alakult át az elmúlt években. A Kálvin-Ferenciek-Erzsébet tér-Bazilika-Szabadság tér tengely megreformálása élhetővé és élvezhetővé tette a korábban autóktól zsúfolt belvárost. Más kerületek, például a Ferencváros és a Józsefváros is élen járt ebben a fejlődésben, így a budapesti belváros már egyre inkább emberközelibb hellyé vált a gyalogoszónák kiépítése, a parkolózónák korlátozása, a parkosítás és fásítás segítségével.

De ez egy olyan harc, aminek soha nincs vége. Ha Budapestet nézzük, a kerületeket elválasztó, gyakran a főváros kezelésébe tartozó, vagy épp túros hátú közös lónak számító utak és terek még mindig a régi, elavult, embertelen és életidegen kialakításukat őrzik.

A Rákóczi út, Budapest és az ország egykori legélénkebb, csillogó bevásárlóutcája még mindig egy zsúfolt, zajos belvárosi sztráda lerohadt bérházakkal, évtizedekkel ezelőtti reklámfeliratok maradványaival, üresen álló bolthelyiségek egész sorával Erzsébetváros és Józsefváros határán. Ugyanez elmondható az Üllői útról is, melynek hosszú szakaszain a gyalogosok legfeljebb átsietnek, hogy aztán az immár felújított, élhetővé tett mellékutcák felé vegyék az irányt.

Ezeket az utakat ráadásul gyakran olyan járdák keretezik, ahol nem megoldott az akadály nélküli le- és feljutás. A Budapest egyik főútjának számító Rákóczi járdáin, illetve a járdákat összekötő zebrákon például nem tud akadálytalanul végiggurulni egy tolószékes vagy babakocsis polgár, ami, valljuk be, nagyon kínos tény 2015 Európájában. De Buda központi terének, a használaton kívüli sínek és fölösleges járdaszigetek által szabdalt, három kerület határán fekvő Moszkva Széll Kálmán térnek is mostanáig kellett várnia, hogy végre elkezdődjön a 21. század igényeinek és elvárásainak megfelelő átalakítása, végleg maga mögött hagyva a kádárizmus vizuális örökségét − sokak bánatára, sokunk örömére.

De nem kellenek mindig sokmilliárdos beruházások a látványos fejlődéshez. Néha elég egy zebra felfestése is. Na jó, sok zebráé.

Az Index a minap közölt egy videót az Astoriáról, szerkesztőségünk háza tájáról, egész pontosan arról, mennyi időbe telik egy egészséges, illetve egy mozgáskorlátozott embernek átjutnia a belvárosi kereszteződés túlsó oldalára.

Az Astoria sok más nagyvárosi térhez hasonlóan máig nyögi a 20. század második felének gyalázatosan elrontott városfejlesztésének következményeit. Itt is leterelték a jónépet a föld alá: haladjanak csak kényelmesen az autók ezrei a felszínen, a gyalogos meg menjen a föld alá, aztán újra fel, akkor is, ha épp rokkantról, idősről vagy babakocsis anyukáról van szó. Mert liftről vagy mozgólépcsőkről persze sem itt, sem ott gondoskodtak. Az Astorián aztán pár éve egy hihetetlenül kreatív és újszerű ötlettől vezérelve felfestettek egy zebrát − a négyes kereszteződés egyik ágára −, és ezzel máris nagymértékben javult a tér gyalogos átjárhatósága, egyáltalán, az élhetősége. De van még három másik út is, ami ide torkollik, azokon viszont még nincs közvetlenül a kereszteződésnél zebra. Így az Index videójában látható mozgáskorlátozottnak még mindig 7-8 perces kitérőt kell tennie, hogy ugyanoda jusson, ahová egy egészséges ember kábé fél perc alatt.

Kellene még három zebra az Astoriára. Igen, további három zebra felfestése közlekedésszervezési kérdéseket vetne fel, de erre vannak olyan szakemberek, akik az ilyen kihívásokra, ha szükséges, hamar megoldást tudnak találni.

És az Astoria persze csak egy példa: Budapesten és más városainkban, falvainkban nyilvánvalóan hasonló szituációk százait, ezreit lehetne találni, ahol is különösebb befektetés nélkül, egyszerűen csak egy logikusan elhelyezett zebra, akadálymentesített járda és padka segítségével sokat javíthatnának mozgáskorlátozott, idős korú vagy épp kisgyerekes polgártársaink helyzetén. Csak oda kellene figyelni, meg kellene hallgatni a helyben élőket. A helyben élők pedig szólaljanak is meg!

Ha a jó megoldásokra nem jönnek rá maguktól a döntéshozók, akkor ki ki a maga környezetében hívja rá erre a figyelmüket, személyesen, értelmes javaslatokkal, posztokkal, cikkekkel, petíciókkal, minden lehetséges eszközzel. Szabaduljunk meg a szocializmus még mindig velünk élő örökségétől! Foglaljuk vissza a városainkat az életidegen, változásképtelen bürokrácia gépezetétől!