Aláírásgyűjtögetéssel vagy semmisségi perrel menjünk neki a menekültkvótának?
A migránskrízis újabb löketet adott az aláírásgyűjtögető demokratáknak – mindkét oldalon. Magyarországon a Fidesz a kvóták ellen, az Együtt a „közös európai megoldás” mellett gyűjt aláírást; ezen kívül pedig európai szintű polgári kezdeményezés is indult, hogy büntessék meg Magyarországot a migrációs helyzet kezelése miatt.
Miközben az EU olyan mértékű bénázást produkál migránsügyben, hogy az még a hozzám hasonló EU-pártiakat is kezdi elbizonytalanítani, „a nép” szeretné azt hinni, hogy működnek a demokráciadeficit legyűrésére kitalált részvételi jogok, és buzgón gyűjti az aláírásokat. Az Európai Bizottság pedig – amint az Navracsics Tibor Mandinernek adott interjújából kiviláglik – úgy érzi, hogy nem az ő dolga megoldani a helyzetet, hanem a tagállamoké.
„Nem az EU vezetésének a gondja”, hogy nem működik a menekültkvóta?
Hogy miért nagyon rossz ötlet a menekültkvóta, arról már írtam korábban. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egészen elképesztő, ahogyan a Bizottság – szelektíven – beszállt a migránsprobléma egymásra tologatásába. Navracsics Tibor EU-biztos a Mandinernek elismerte, hogy nem sikeres a menekültkvóta, de ez „nem az EU vezetésének a gondja”.
Értik?
Az EU vezetése ráerőszakolta a tagállamokra, hogy kötelező legyen más országban menedékjogot kapott migránsokat befogadniuk, de nem tehet róla, hogy ez mégse működik! Senki sem tehet semmiről, végképp nem arról, hogy megvalósíthatatlan és eleve elhibázott ötletei vannak, amiket még rá is tukmál másokra, ugye…
A probléma gyökerénél pedig – vagyis a görög határnál – nem kezelheti az EU a problémát, mert ahhoz közös határőrséget kellene létrehozni, amit Orbán és más makacskodók egyből szuverenitási kérdésként kezelnének – érvel tovább Navracsics (Orbán nevét véletlenül sem említve). Szóval ehelyett inkább az van, hogy mindenki bejön, és majd elosztjuk őket – ami hála Istennek nem működik, de nem baj, az EU megmutathatja, hogy tett valamit a Nagy Közös Ajrópéer Megoldás érdekében.
Aki viszont mégsem hisz a Nagy Közös Ajrópéer megoldásban, vagy esetleg máshogy képzeli azt el, az – elvileg – kihasználhatja az EU egyes roppant demokratikus (ám sajnos gyér hatásfokon működő) közvetlen részvételi intézményeit. Ilyesmihez folyamodik például a Fidesz a menekültkvóta ellen, illetve a másik oldalon az Európai Humanista Föderáció nevű szervezet, amely pont ellenkezőleg, azt akarja elérni, hogy büntessék meg Magyarországot amiatt, ahogyan a migránsválságot kezeli.
„Csókolom, a kvóta ellen itt tessék aláírni!”
A Fidesz a héten jelentette be, hogy aláírásgyűjtést kezdeményeznek az EU-s menekültkvóta ellen: a Kósa Lajos és Pelczné Gáll Ildikó sajtótájékoztatóján elhangzottakból úgy tűnik, hogy egy sima petícióról van szó, aminek nagyjából annyi értelme van – bár ellenkező előjellel –, mint amikor a Fidesz itthon a rezsicsökkentés mellett gyűjtött aláírást: semmi.
Petíciót bárki, akár egyetlen személy is benyújthat az EP Petíciós Bizottságához olyan EU-s tevékenységi körbe tartozó ügyben, amely őt érinti. A Petíciós Bizottság megvizsgálja az ügyet, akár meghallgatást is tarthat vagy vizsgálóbizottságot is kiküldhet, végeredményben viszont kvóta-ügyben nem sokat lehet várni tőle, mivel a sikeres petíciók általában valamilyen uniós jogot sértő gyakorlat miatt indultak – a menekültkvóta esetében viszont eleve uniós jogról van szó, akár tetszik, akár nem.
Azt persze lehet politikailag demonstrálni az aláírásokkal, hogy mennyi mindenki nem ért egyet a kvótával, de a Bizottságot pár százezer aláírás – a gyakran hangoztatott demokrata lózungok ellenére – általában mélyen hidegen hagyja: amint az rövidesen kiderül az európai polgári kezdeményezés tapasztalataiból.
A végén még a Fidesz is szembesül azzal, hogy milyen, amikor azért gyűjt valaki hónapokig aláírást, hogy a kezdeményezését érdemben meg se vizsgálják, nem ám, hogy a „népet” megkérdezzék róla; sőt, netán el se kezdhessen aláírásokat gyűjteni egy fontos kérdésben. Az aláírásokkal lelkesen Brüsszelbe rohangálók talán itthon is körülnézhetnének – például a vasárnapi nyitvatartással kapcsolatos népszavazás kapcsán, amelyet hogy, hogy nem, mindig sikerül valahogy megpuccsolni, így nem hogy a népszavazás, de még az aláírásgyűjtés közelébe sem juthat az ügy.
Semmisségi kereset kvótaügyben?
Az aláírásgyűjtésnél egy fokkal kevésbé képmutató lépésről is beszámolt Kósa Lajos az említett sajtótájékoztatón. Eszerint a Fidesz-frakció kezdeményezi: a parlament szólítsa fel a kormányt arra, hogy támadja meg a menekültkvótát szabályozó tanácsi határozatot az Európai Bíróságon, valamint olyan törvényjavaslatot is benyújtanak, hogy tilos legyen az Országgyűlés felhatalmazása hiányában bárkit is letelepíteni Magyarországon. Ez utóbbi ötlet jelen állás szerint EU-s jogba ütközik a menekültkvóta miatt, így kinézne egy kötelezettségszegési eljárás; ha viszont előbb sikeresen megtámadják a kvótaszabályozást, akkor elvileg esetleg működhet.
Egyébként már Robert Fico is bejelentette, hogy Szlovákia az Európai Bíróságon támadja meg a menekültkvótát; így a végén még az a szokatlan helyzet is előállhat, hogy a szlovákokkal egy oldalon lépünk fel egy európai perben.
A tagállamok akkor indíthatnak keresetet egy EU-s jogszabály megsemmisítése iránt, ha az sérti a szerződéseket, vagy annak elfogadására az EU-nak nem volt hatásköre. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerint viszont az EU a menekültügyek viszonylag sok aspektusában dönthet többségi döntéshozatallal anélkül, hogy minden tagállam egyetértése szükséges lenne; vagyis elsőre úgy tűnik, hogy volt hatásköre dönteni a menekültkvótákról. Viszont mivel a menekültstátusz anyagi jogi szabályait (mi alapján dönti el egy tagállam, hogy valakit befogad-e menekültként vagy nem) nem határozza meg az EU, hanem csak minimális eljárási garanciákat ír elő; ilyen jogi környezetben a kötelező menekültkvóta előírása nem biztos, hogy kiállná az arányosság próbáját.
A Fidesz által pénteken benyújtott törvényjavaslat a szubszidiaritás alapelvének sérelmére hivatkozik. Az indokolás szerint két okból kell kérni a határozat megsemmisítését az Európai Bíróságtól. Egyrészt a tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács önkéntes kvótákra adott felhatalmazást, ehhez képest a Tanácsban a belügyminiszterek kötelező kvótákról határoztak. Másrészt, mivel nem jogalkotási aktusként (mondjuk rendeletként vagy irányelvként), hanem határozatként fogadták el a menekültkvótáról szóló szabályozást, így a tagállamoknak nem volt lehetőségük az úgynevezett sárga lapos eljárás keretében szubszidiaritási kifogást tenni. A sárga lapos eljárás azt jelenti, ha egy jogalkotási tervezetről a tagállamok egyharmada úgy véli, hogy sérti a szubszidiaritás követelményét, azaz osztott hatáskörről van szó és a tárgykört tagállami szinten jobban lehetne szabályozni, akkor indokolt véleményben tiltakozhatnak a Bizottságnál. A törvényjavaslat indokolása rámutat: azzal, hogy nem jogalkotási aktusként, hanem határozatként fogadták el a kvóta-szabályozást, megfosztották a tagállamokat ettől a lehetőségtől.
A határozati forma egyébként védhető azzal, hogy nem egy általános normáról van szó, amely meghatározza, hogy általában a tagállamoknak hogyan kell ezentúl egymás közt elosztaniuk a menekülteket, hanem konkrétan most ennek a 120 ezer menekültnek az elosztásáról rendelkezik. Hozzá kell azt is tenni, hogy a kvóta ellen szavazó vagy tartózkodó tagállamok összességében nem tették ki a tagállamok egyharmadát, így nem biztos, hogy egyáltalán tere lett volna a sárgalapos eljárásnak. Egy kutatás szerint ez az eljárás ráadásul egyáltalán nem úgy működik a gyakorlatban, ahogy várták, a Bizottság ugyanis a legritkább esetben vizsgálja valóban felül a javaslatait a tagállami tiltakozás hatására.
Itt felfedezhetünk némi párhuzamot a Fidesz-kormány hozzáállásával, de hát ugye mindenki másképp éli meg a saját bőrén az ilyesmit.
Pro-migráns ajrópéer aláírásgyűjtés és árulkodás
Kinek a menekültkvóta ad okot reklamálásra és aláírásgyűjtögetésre, kinek meg az, hogy „Magyarország elfogadhatatlan módon kezeli a migránskrízist” és egyébként is diktatúúúra! Az Európai Humanista Föderáció ezért európai polgári kezdeményezést akar indítani, hogy alkalmazzák Magyarország ellen a hírhedt 7. cikkelyt. A Tavares-jelentés óta ez sok mindenkinek ismerős lehet, a lényeg, hogy van egy olyan – gyakorlatilag szinte alkalmazhatatlan – szabály a szerződésben, hogy ha egy tagállam súlyosan és tartósan megszegi az EU alapértékeit, például a demokráciát vagy a jogállamiságot, akkor büntetésből mondjuk meg lehet vonni a szavazati jogát vagy fel lehet függeszteni az uniós pénzek folyósítását és hasonlók. Az Európai Humanista Föderáció szerint nem csak a migránskrízis kezelésével sérti meg Magyarország az európai alapértékeket, hanem Orbán 2012 óta tartó „autoriter intézkedéseivel” is. Egyelőre még nem vették nyilvántartásba a kezdeményezésüket, így az se biztos, hogy megindulhat az aláírásgyűjtés.
Az európai polgári kezdeményezést egyébként arra találták ki, hogy egymillió uniós polgár hét tagállamból uniós jogalkotás vagy más intézkedés kezdeményezését indítványozhassa a Bizottságnál. Valami olyasmi ez, mintha a mi korábbi népi kezdeményezésünket nem a parlamenthez, hanem a kormányhoz kellett volna benyújtani. Európai szinten felesleges is lenne a parlamenthez benyújtani, mert a népképviseleti szervnek valahogy pont a jogszabálykezdeményezés joga nem adatott meg, erre csak a Bizottságnak van lehetősége. Őszintén szólva nálunk (legalábbis abban a formában) már a népi kezdeményezés is egy parasztvakítás volt, ez meg még annál is gyengébb: a 2012 óta létező lehetőséggel nem is nagyon élnek az uniós polgárok és az eddigi tapasztalatok alapján nem is érdemes.
A 7. cikken lamentáló alkotmányjogászok körében már korábban felvetődött, hogy európai polgári kezdeményezéssel is indítványozni lehetne valamely tagállam megbüntetését, azonban ez még egy fokkal igazságtalanabb lenne, mint a jelenlegi eljárás. Bármennyire is inkompetensnek tartják ugyanis sokan a Bizottságot, az EU-s politikusokat, meg egyes tagállamok vezetőit, valószínűleg Jürgen egy bajor faluból, vagy Luigi a szicíliai tengerpartról még kevésbé tudja megítélni a Magyarországon zajló folyamatokat. Persze ha a „humanisták” össze is gyűjtik egymillió Luigi és Jürgen aláírását, akkor sem valószínű, hogy bármi történne, az eddigi tapasztalatok alapján ugyanis a Bizottság mindenféle mézesmázas szövegek kíséretében általában gyakorlatilag lepattintja a kezdeményezőket. A 7. cikk ráadásul külön eset, mert a szankciókhoz úgyis egyhangúság szükséges az Európai Tanácsban (az érintett tagállamon kívül), így a szinte biztos beégés tudatában eléggé felesleges lenne megindítani az eljárást.
Hogy mit lehet elérni az európai polgári kezdeményezés látszatdemokratikus intézményével? Ahogy Schöpflin György megfogalmazta, minden egyes kezdeményezés elutasításával egymillió újabb euroszkeptikust. Persze ez még mindig kevesebb, mint amennyi euroszkeptikust a menekültkvótákkal, meg az egész menekültügyi bénázással sikerült teremteni.