Ugyan lehet, hogy már egy ideje állandó vendége a közmédiának Bogár László, a lehető legnagyobb ívű világmegfejtések tudora; de csak most tudatosult a szerkesztőségünkben a tény, hogy az általunk már régóta körberajongott professzor a mi adóforintjainkból fenntartott médiumban vizionálja tovább a hagymázas próféciáit.
Mit is állít most a mester? Az MTI híre arról szól: az Egyesült Államok fegyverként használja a bevándorlókat Európa ellen, mivel veszélyeztetve érzi világhatalmi pozícióját az utóbbi időben kialakult eurázsiai együttműködés miatt – mondta Bogár László közgazdász hétfőn az M1 aktuális csatornán. Bogár kifejtette: Európa, Oroszország és Kína között az utóbbi egy–két évtizedben kialakult együttműködés megmutatta, hogy ezek az országok jól kiegészítik egymást gazdasági, társadalmi és kulturális téren, és az Egyesült Államok ezáltal több területen is „feleslegessé és értelmetlenné” vált. A kialakult helyzet sérti Amerika érdekeit, ezért „fegyverként” használja a bevándorlókat Európa ellen – jelentette ki Bogár László.
Lakonikus tömörségű, tömegek által is fogyasztható világmegfejtés ez, nem vitás. Csak egyvalamivel nem számol. A számokkal.
Meg úgy általában a tényekkel. Nézzük csak meg a bogári Igazságok után az igazságot.
*
Mert először is: mit jelent az, hogy Európa, Oroszország és Kína kiegészíti egymást társadalmi és kulturális téren? Az oroszok esetében: egyre nagyobb tömegek olvasnak Puskint és Pelevint? Százmilliók járnak orosz balettot nézni és táncolni? Vagy elborítják az internetet az orosz alkeszos, erőszakos és közlekedős vicces videók? (Ez utóbbi mondjuk igaz.)
És mi a helyzet a kínai társadalmi és kulturális terjeszkedéssel? Erről a tiszteletre méltó, négyezer éves birodalomról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy hiperaktívan terjesztené saját kultúráját, világfelfogását és társadalmi berendezkedését szerte a világban, idegen népek számára (mint ahogy az amerikaiak, angolszászok teszik évszázadok óta). Kína mindig is zárkózott, önmagának élő óriás volt, amely más nagyhatalmakhoz képest lassabban ismerkedik a modern értelemben vett soft power, a puha hatalom alkalmazásával a világban. És az USA-val ellentétben a legközelebbi érdekszféráján kívül egy pillanatnyit sem érdekelte, hogy átformálja a vele érintkezésbe kerülő országok berendezkedését. Ezt szeretik is az illiberális diktátorok szerte a világ körül. Sok víznek kell még lefolynia a Sárga folyón, amíg megszületik a világ körüli embermilliárdok ízlését formáló kínai Coca Cola, Hollywood, rockandroll, Disney, popzene, satöbbi.
S fordítva: mit exportál jelenleg Európa Kína és Oroszország kultúrájába és társadalmába? Liberális demokráciát? Jogállamot? Fékeket és ellensúlyokat? Véleménynyilvánítási szabadságot? Nyugati kereszténységet? Melegházasságot? Haha.
Mivel indokolhatók tehát Bogár László megfejtései az egymást társadalmilag és kulturálisan kiegészítő Európáról, Oroszországról és Kínáról?
*
Nézzük akkor a gazdaságot. Ott vannak olyan szép, egzakt számok − bár azokat Bogár szerint nyilván a megnevezhetetlenek találják ki a megvezetett tömegek számára.
Először is nézzük a 2014-es gazdaságiössztermék-világranglistát (Világbank adatai alapján), aztán a külkereskedelmi forgalmat (euróban számolva euróval szembeni, 2014-ben átlagos 1,3-as dollár-árfolyammal számolva).
A világranglista élén az összesített EU áll 14200 milliárd euróval
Második helyen áll az USA 13400 milliárd euróval.
A harmadik Kína 7969 milliárd euróval.
Oroszország a 10. helyen áll a világranglistán, 1430 milliárd euróval (Kanadát megelőzve, India mögött).
*
Álljon aztán itt néhány adat az összesített külkereskedelmi (export és import) adatokról, a 2014-es évből (források itt és itt és itt).
Az EU és az USA közötti összesített kereskedelmi forgalma: 515 milliárd euró.
Az EU és Kína közötti forgalom: 467 milliárd euró.
Az USA és Kína közötti forgalom: 453 milliárd euró.
Az EU és Oroszország közötti forgalom: 285 milliárd euró.
És mi a helyzet a többi érintett relációval?
Kína és Oroszország között 73 milliárd euró a forgalom.
Az USA és Oroszország között pedig 26 milliárd a forgalom.
A fenti adatok és nagyságrendjük egy áttekinthető grafikán:
És eközben az Egyesült Államok és partnerei hét év tárgyalás után pár hete, október 5-én aláírták a Csendes-óceáni Partnerséget (TPP), amely minden eddiginél szabadabb kereskedelmi térséget hoz létre a világ legnagyobb óceánjának nyugati és keleti partjain, többek között az USA, Japán, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, Mexikó, Chile, Szingapúr részvételével − de Kína nélkül. A leendő TPP-térség Egyesült Államokkal folytatott export-import forgalma 2014-ben 1237 milliárd eurót tett ki.
A tervezett USA-EU megállapodás, a TTIP pedig a világ össztermelésének több mint a felét fogná össze egy szabad(abb) kereskedelmi övezetben.
*
Mivel indokolhatók akkor a kulturális és társadalmi dimenzió mellett a gazdaságilag is felesleges, megkerülhető Egyesült Államokról szóló bogári nézetek?
Mire alapozza Bogár László a közmédiában elhangzó állításait?
Vagy csak úgy a hasára ütve belemond valamit az éterbe?
És a közmédia meghívja Bogár Lászlót közszolgálati szakértőnek, hogy a fenti badarságokat elmondja a nagyközönségnek. És az MTI hírt ír belőle, hogy terjedjen csak a cucc a közvéleményben.
Mert rengeteget lehetne beszélni és vitatkozni a világgazdaság állapotáról, lehetőségeiről és veszélyeiről, a globalizáció egyre bonyolódó hálózatairól, a világ nagyhatalmainak, vezető entitásainak kölcsönös függéseiről, közös és eltérő érdekeiknek ütközéseiről, a szabadkereskedelmi egyezményekkel kapcsolatos reményekről vagy félelmekről, az USA, az EU, Kína és Oroszország lehetőségeiről, viszonyaikról, erejük nagyságrendjéről.
De annyit bedobni „szakértőként”, hogy Európa, Kína és Oroszország kiegészíti egymást, az USA-nak meg coki, az minden tájékozott ember számára egy nevetségesen téves, üres, buta blöff. A kevésbé képben levő tömegekkel szemben pedig megalázó mértékű félretájékoztatás, dezinformálás.
