Száznyolcvanhat. Ennyi évet kapott összesen az a húsz békéssámsoni fiatal, aki 1951–55 között több tízezer röplap szétszórásával tiltakozott a kommunizmus és az ÁVH terrorja ellen. 

Fiatal sámsoni fiúk hozták létre az ötvenes években a Magyar Ellenállási Mozgalmat, melynek nevében életük kockáztatásával négy éven át rendszeresen teleszórták az ország különböző pontjait, még Budapestet is „Le a vörös terrorral”, „Prága, Berlin utat mutat!”, „Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja” és hasonló feliratú röplapokkal. A mozgalmat csak négy év elteltével, egy ügynök beépítésével tudták felszámolni.

A leleplezés után a résztvevőkre összesen száznyolcvanhat év börtönbüntetést szabtak ki, a társaság két vezetőjét, Annus Istvánt és Zöld Imrét pedig halálra ítélték, ezt később életfogytiglanra enyhítették. A mozgalom egykori tagjait a rendszerváltásig megfigyelés alatt tartották, másodrendű polgárként tekintettek rájuk.

Az ő tiszteletükre nyitották meg csütörtökön Békéssámsonban a Szabadság Házát. Az ünnepélyen beszédet mondott Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója valamint Arany-Tóth Ferenc egykori ellenálló.

„Ha majd én is odaát leszek, és találkozom egykori bajtársaimmal, mert találkozunk, akkor elmondom nekik, hogy az utókor nem hagyta a feledés homályába veszni a Magyar Ellenállási Mozgalom történetét” – mondta az emlékház megnyitóján Arany-Tóth Ferenc, az ellenállás egyik utolsó élő tagja.

Az emlékezés fontosságát hangsúlyozta Balog Zoltán is, aki szerint a 2006-os megemlékezést, a forradalom ötvenedik évfordulóját „elszúrták”; így még fontosabb, hogy jövőre a hatvanadik jubileumot illő módon ünnepeljük meg. A miniszter szerint személyessé kell tennünk ötvenhatot, hogy az része legyen az életünknek. „Hiába a legjobb 1956-os tankönyv, ünnepség, ha nem jön létre ez a személyes viszony.” Ezért kellenek a „büszkeségpontok”, mint amilyen a Szabadság Háza is, hogy saját hőseink ne csak a fejünkben éljenek, mert megtanuljuk, hanem a szívünkben is, mert megszeretjük őket. 

Felelősségünk, hogy gyűjtsük az emlékeket ötvenhat még élő tanúitól – figyelmeztetett Balog Zoltán. „Ne hagyjuk őket elveszni, tegyük sajátunkká. Az utókor pedig ne száznyolcvanhat évig, de ahogy Arany-Tóth Ferenc fogalmazott, sose felejtse el, hogy a szabadság nem ajándék, a szabadságért meg kell küzdeni, és ha már van, minden nap meg kell védeni”.

 Meszleny Zita tudósítása.