Európa a múltról szól és hanyatlik, a jövő a Távol-Keleté és az amerikai nyugati parté – vallja Kömlődi Ferenc jövőkutató, író. A világutazó Kömlődi libertáriusnak tartja magát: nézetei szerint állam és egyén hagyja egymást békén; az emberek nem egyenlőek, de a szabadság megvalósítható; ő maga pedig sem a magyar kormányoldallal, sem a balliberálisokkal nem tud azonosulni. A jövőkutató szerint egyszer meg fog valósulni a mesterséges intelligencia, amitől nem kell félni – az emberi butaságtól és gonoszságtól viszont igen. Kömlődi Ferenc mostantól a Mandiner inforovatát szerkeszti. Interjúnk.
„Milyen helyzetben van ma Európa?
Európa hanyatlik a többé-kevésbé fenntarthatatlan szociális rendszerek terhei miatt. Eközben a Távol-Kelet dinamikusan fejlődik. Akármerre jártam Japántól Indonéziáig, azt éreztem, hogy ez a mai valóság, itt alakul a jövő. Ezzel szemben Európában a történelmet, a múltat érzem. Abszolút EU-párti vagyok, de amiről Washingtonban egy hónap alatt, Japánban két hónap alatt, arról az EU-ban egy év alatt döntenek. Ez nyilvánvalóan gátolja a dinamikus folyamatokat.
Milyen állammodell lehetne a jó megoldás?
A két kedvenc politikai modellem Ausztrália és Kanada, amelyek nagy és üres területeikkel, szabályozott bevándorlással tudnak ma gyorsan fejlődni. A Magyarországon abszolút félreértett Szingapúr szintén különleges hely számomra. Szingapúrban megvalósulóban van egy tech utópia. Az ember úgy érzi magát ott, mintha nem valami előtt, hanem valami után lenne, annyira pörög az IT. Egy magyar közíró valahol azt ünnepelte nemrég, hogy Szingapúr nem multikulturális, ami brutális tévedés. Nem jártam még egy olyan tényleg funkcionáló multikulturális városban, mint Szingapúr. Az igaz, hogy a törvények elég drákóiak, de ha betartod azokat, békén hagynak. Korrupció sincs. Európaiként nem értek egyet az ott érvényben lévő halálbüntetéssel vagy a drogtörvényekkel, de ezekkel együtt jól működő, gazdaságilag a legliberálisabb elveken alapuló ország Szingapúr. És a három kedvenc ételemből is kettő szingapúri: a chili crab és a fishhead curry. A harmadik a céviche.
Magyarországnak milyen irányba kellene fejlődnie a jövőben, hogy egy ön szerint élhetőbb hely legyen?
Ausztrália vagy Kanada irányába. Több szabadságjogot az egyéneknek, kevésbé fontos szerepet az államnak, felnőttként kezelt állampolgárokat! De fontos a drogok szabályozásának kérdése is: ha az alkohol fogyasztása szabad, akkor legyen a drogoké is az! Mindegyiké. Persze amikor liberalizmusról, vagyis inkább libertarianizmusról beszélek, mindig elválasztom a baloldalinak mondott liberalizmustól, ami szerintem egy lehetetlen fogalom. A magyarországi liberalizmus baloldali: nem is nevezném liberalizmusnak, túlhajtásait inkább liberálfasizmusnak tartom, másrészt nagy katyvasz az egész, amivel nyilvánvalóan nem azonosulok.
Mik akkor az ön alapvetései a társadalomról?
Vegyük a francia forradalom három jelszavát: szabadság, egyenlőség, testvériség. Nyilvánvaló, hogy a szabadság az egyetlen racionálisan kivitelezhető kategória. Az egyenlőségben nem hiszek, nagyon nem hiszek. Az egyenlőség a baloldal nagy tévedése. Az egyenlőség igazságtalan. Mindenkire szükség van a társadalomban, de nem egyenlők az emberek. A skandináv államokban nem is tetszett, hogy alig létezik különbség a társadalom különböző rétegei között. Ha nincs különbség, nincs verseny, ami a kapitalizmus lételeme. Ha pedig nincs verseny, csökken az egyéni motiváció, háttérbe szorul a kreativitás. A szolidaritást önkéntes alapon, ajándékgazdasággal kell megvalósítani. Az ideális társadalomnak az egyéni szabadság és a meritokrácia alapján kellene szerveződnie. Esélyegyenlőségre viszont mindenképpen érdemes törekedni, hogy aztán a szabadságban mindenki kiteljesíthesse magát. A testvériség pedig teljesen értelmezhetetlen kategória.
Ki lesz a jövő győztese?
A jövő a Csendes-óceán térségéé: a világgazdaság központja oda helyeződik át. Ha Japántól lemegy az ember Ausztráliáig, vagy Tokió után a második kedvenc városomtól, Vancouvertől Kalifornián át Chiléig, akkor érthető, miről beszélek. Ráadásul az öt kedvenc országom is abban a térségben található: Japán, Thaiföld, Indonézia, Ausztrália, Kolumbia és bónusznak Francia-Polinézia.”
Rajcsányi Gellért interjúját Mandiner.info rovatunkban olvashatják.
