Ekkor a kedves dalnokot is bevezette a hírnök,
Démodokoszt, kit a nép tisztelt: ültette közébük
épp a középre; nagy oszlophoz támasztva a hátát.
Így szólt ekkor a hírnökhöz leleményes Odüsszeusz,
háthúsból kanyarítva − maradt még több a gerincen −
hófogu disznó húsából, mit a zsír beborított:
„Hírnök, vedd csak e húst és vidd oda Démodokosznak,
hadd egye meg: s őt üdvözlöm most, bárha busongok:
mert hisz az énekeseknek a tisztelet és a csodálat
jár valamennyi halandótól: minden dalos embert
múzsa tanított dalra, hisz annyira kedveli törzsük.”

Így szólt; s vitte a hírnök a húst, odaadta a bajnok
Démodokosznak: az át is vette, örülve szivében.
S ők kirakott kész étkek után kezüket kivetették.
Majd miután elverték végül az éhet, a szomjat,
Démodokoszhoz eképen szólt leleményes Odüsszeusz:
„Démodokosz, mindenki fölött dícsérlek erősen.
Tán Zeusz lánya, a Múzsa tanított így, vagy Apollón:
oly szép rendben mondod a dalt az akháj seregeknek
sorsáról: mit tettek, tűrtek, hogy hadakoztak,
mint aki köztük volt, vagy mástól tudja a hírét.
Rajta, a szót másról kezdd most: zengj dalt a falóról,
melyet Epeiosz készített s vele Pallasz Athéné,
s melyet a felső várba cselével a fényes Odüsszeusz
vitt, tele harcossal, s feldúlták isteni Tróját.
Hogyha te ezt nekem elsorolod most mind, ahogy illik,
én valamennyi halandónak hirdetni fogom, hogy
isteni dalt míly nagy készséggel adott neked isten.”

Szólt; s az, az istennel megtelve, a dalt bemutatta:
onnan fogva, miként vágtak sok jópadu gályán
útnak az argosziak, tüzet is hogy dobtak a tábor
sátraira, s mások már ültek a híres Odüsszeusz
mellett rejtőzködve a lóban, a trójai téren:
mert hisz a trójaiak vonszolták azt fel a várba.
Ott állt hát a faló, körülötte zavart fecsegéssel
ültek a trószok: a szándékuk háromfele oszlott:
vagy hegyes érccel a ló üregét átütni azonnal,
vagy fölvonni a csúcsra, lelökni a sziklatetőről,
vagy bűvös bálványként adni az égilakóknak;
végül is ennek kellett mennie teljesedésbe:
végzete volt ugyanis, hogy vesszen Trója, ha egyszer
ezt a lovat befogadta, amelyben a legderekabbak
ültek, csúnya halált s vészt víve a trójaiakra.
Zengte, hogyan dúlták fel a várat a harcos akhájok,
leshelyük öblét elhagyták, kizudultak a lóból.
És elzengte, ki hol rombolta a vár meredélyét,
s Déiphobosz házához mint tört bajnok Odüsszeusz,
mint maga Árész, s véle az isteni hős Meneláosz.
Legszörnyebb harcot mondotta hogy ott indított,
s győzött, mert nagylelkü Athéné megsegitette.

(Homérosz: Odüsszeia; Devecseri Gábor fordítása)