Érzelgős propagandában is lehet nagyot alkotni, a teljesítményt, a minőséget a Mandinernél pedig mindig részrehajlás nélkül süvegeljük meg, így aztán a Népszabadság menekültes riportja kapcsán már épp nyúltam volna kalpagomért, amikor észrevettem: a Tutiblog az ő érdes modorában már beelőzött. Aztán Zsuppán András is megénekelte a könnyfakasztó cikket, amely Budapestet az idegen/menekültgyűlölet fővárosaként mutatja be, ahol már csak néhány jó lelkű punk, szélsőbalos, antifasiszta és liberális a hatalmas elvi ellentéteiken is felülemelkedve küzd együtt az elnyomás ellen, természetesen illegalitásban. Az új kor Wallenbergei ők – a cikk sugallata szerint legalábbis.

„Hat gyerek és hat felnőtt indul el a pesti éjszakában, táskákat, szatyrokat cipelve. Egy védett házba tartanak. Így nevezik a helyet a vendéglátók. Útközben néha hátrapillantanak, nem követi-e őket valaki.”

Védett ház. Értjük. 1944 van, újra '44!

Zsuppán cikkében már szerepel, hogy a Népszabi-riport megjelenése után a Migration Aid sajtófelelőse levelet írt a lapnak.

„A riportban használt terminológiát a történelmi vonatkozású áthallások miatt nem áll módunkban elfogadni. A jelenlegi helyzetben az éjszakai átmeneti szállások semmilyen összefüggésben nem állnak a második világháború idején létesített védett házakkal, a cikk által használt megnevezést egyértelműen túlzásnak értékeljük, használatától elhatárolódunk.”

A Népszabadság ehhez hozzáfűzte: „A Migration Aid kérdésünkre elismerte, hogy az aktivistái használják a védett házak kifejezést.”

És ezt így hogy? − tettem fel magamnak az újságírói kérdések legjobbikát, mígnem menekültsegítő olvasónk az én segítségemre is sietett. Nevének közléséhez nem járult hozzá, cserébe feloldotta az ellentmondást. Eszerint a „védett ház”-szöveget valóban használja egy kisebb csoport, de nem minden segítő tud erről, ahogy a helyek elhelyezkedéséről sem. Az elnevezés nem a vészkorszakra utal, hanem spontán jött. Kiderül az is, hogy a segítők egyáltalán nem a gonosz magyar államtól féltek, főleg nem annak rendőrségtől. Annyira nem, hogy a rendőrség még segített is a menekültek biztonságos elhelyezésében. Itt van tehát a sztori egy aktív résztvevő szemszögéből, aki ráadásul – amint máris kiderül – könnyedén lehet a 2015-ös „védett házak” keresztapja.

„A Hatvannégy Vármegye július 9-én éjszaka történt akcióját követően a rendőrség a MÁV-val megnyittatott egy félreeső helyiséget az egyik pályaudvar végében másnap reggelig. Napközben a helyiség bezárt, de a következő nap volt a HVIM-tüntetés, egy éjszakára is ottmaradó kopasz vitézzel, így az utolsó vonat elindulása után újra megnyitották éjszakára, az érkező menekülteket pedig oda vittük be a rendőrséggel együttműködve, akik mindig tettek arról, hogy az adott radi-pajtásék ne nagyon bóklásszanak arra, amikor éppen bevittünk egy-egy csoportot.

Mivel a menekülteknek valahogy el kellett magyarázni, hogy miért és hova megyünk, ekkor kezdtük el a safe place/ safe house kifejezéseket (meg persze gugli fordított arab, fárszi nyelvű változatban) használni. Még az is lehet, hogy én voltam az egyik első aki ezt elkezdtem használni, amikor három rendőr, két segítő, és kb. egy tucatnyi nagyon betintázott horogkeresztes trikós pattanásos kamasz társaságában próbáltam öt-hat igencsak megrémült afgán és szír arcnak elmagyarázni, hogy akkor elvinném őket egy biztonságos helyre. De esküszöm, hogy miközben ebben a meglehetősen szürreális helyzetben próbáltam kézzel-lábbal és gugli fordítóval megértetni magam a menekültékkel, abban a helyzetben egy pillanatig nem gondoltam történelmi áthallásokra... Mivel Zagyva pajtásék mindennapos tüntit ígértek, ezért ez a biztosított hely még több, mint egy hétig minden éjszaka kinyitott. Erről a segítők többsége sem tudott, mert éppen az volt a lényeg, hogy lehetőleg ne kerüljön nyilvánosságra a hely. Aztán, mivel itt nem volt semmilyen lehetőség mosakodásra, csak egy mobil wc volt felállítva, néhányan elkezdtek magánlakásokban szervezkedni, a »safe house« kifejezés pedig ezekre is átragadt.”

A szóhasználat kérdését ezennel kimerítően tisztáztuk – már ami a menekültsegítők szempontját illeti. A Népszabadság produkciójára ez azonban nem vethet árnyat, a riport tehát egyöntetű szavazatom alapján kiérdemelte a hét nyálpropaganda-alkotásáért járó elismerést. Szívből gratulálok!