Telefonált, skype-olt, e-mailezett már ma? Akkor innentől legalább fél évig biztosan megőrzik a szolgáltatók, hogy kit és honnan hívott, mennyi ideig beszéltek, vagy milyen IP-címről böngészett és mennyi időt töltött az e-mail postafiókjában. Bűnüldözési célból pedig a hatóságoknak is kiadhatók ezek az adatok. A magyar jogszabályok annak ellenére írják még mindig elő az adatmegőrzést, hogy a szabályozás alapjául szolgáló irányelvet az Európai Bíróság tavaly érvénytelennek nyilvánította. Úgy tűnik, nálunk senkinek nem égető az ügy: az Alkotmánybíróság nem akar dönteni, a parlamentnek valamiért épp ez nem fontos, az alapjogi biztos nem megy hivatalból az AB-hez, és a NAIH is beérte az illetékes miniszter egyszeri noszogatásával. Riportunkban szolgáltatókat, az Adatvédelmi Hatóságot és a TASZ-t is megkérdeztük arról, mit lehet tenni ebben az ellentmondásos helyzetben.

Gyakorlatilag bárki teljes kapcsolati hálója és mindennapi szokásai is felderíthetők abból az információhalmazból, amit a távközlési szolgáltatóknak fél évig meg kell őrizniük az elektronikus hírközlési törvény (Eht.) értelmében. Az előfizető nevét, telefonszámát, a hívott felet (előfizetési névvel és telefonszámmal), a hívás helyét, idejét, hosszát, gyakoriságát, internetezésnél az IP-címet, a postafiókba való be- és kilépés idejét is hat hónapig tárolniuk kell a szolgáltatóknak azért, hogy a hatóságok bűnüldözési célból hozzáférhessenek ezen adatokhoz. A gond csak az, hogy konkrétan mindenkinek a telefonálási és internetezési metaadatait tárolják, holott az emberek nagy többségének még közvetetten sincs semmi köze bűncselekmények elkövetéséhez – a szabályozás tehát tulajdonképpen az egész társadalmat potenciális bűnözőként feltételezi.

Ez a meredek ötlet egyébként nem magától jutott eszébe a magyar jogalkotónak, hanem az EU írta elő: egy 2006-os irányelv kötelezte a tagállamokat, hogy a súlyos bűncselekmények, különösen a terrorizmus megelőzése, felderítése céljából írják elő az irányelvben részletesen meghatározott telekommunikációs metaadatok megőrzését a szolgáltatóknak legalább fél, legfeljebb két évre.

A tagállamok alkotmánybíróságai azonban egyébként sem bírálhatják felül az uniós jogot, legfeljebb az azt átültető nemzeti szabályozást, így egészen 2014 tavaszáig kellett várni arra, hogy a luxembourgi Európai Bíróság érvénytelennek nyilvánítsa az irányelvet.

Tavaly április óta azonban mit sem változott a magyar Eht: továbbra is fél évig tárolniuk kell a szolgáltatóknak a metaadatokat és cellainformációkat.

A szolgáltatók pedig ezt meg is teszik: érdeklődésünkre a Telekom, a UPC és a Telenor is közölte, hogy tisztában vannak az ellentmondással, de nincs választásuk, az Eht. előírásait kell követniük.

Úgy tűnik, nálunk senkinek nem égető az ügy: az Alkotmánybíróság nem akar dönteni, a parlamentnek valamiért épp ez nem fontos, az alapjogi biztos nem megy hivatalból az AB-hez, és a NAIH is beérte az illetékes miniszter egyszeri noszogatásával. Riportunkban szolgáltatókat, az Adatvédelmi Hatóságot és a TASZ-t is megkérdeztük arról, mit lehet tenni ebben az ellentmondásos helyzetben.

Bakó Bea riportját Jog.mandiner oldalunkon olvashatják.