„Ha jövőre százezrek érkeznek, mosolyogva kellene fogadni őket?

A kilencvenes évek elején Milosevics elől több mint 700 ezer bosnyák menekült Németországba. Az ajtókat kinyitottuk, befogadtuk őket. A háború végén aztán a többségük hazatért. Azért volt ez lehetséges, mert rengeteg ember hajlandó volt belehelyezkedni a menekülők helyzetébe. Nem néhány balos, akik mindenféle multikulti-hülyeséget beszéltek, hanem világlátástól függetlenül rengetegen. Épp azért, mert azt gondoltuk: az európai egység a háborúk végét jelenti. Mégis kitört egy háború. Éreztük a felelősségünket. Az elit felelőssége most is óriási.

A cseh politikai elit azt mondja, 1500 menekültet fogadnának be.

A szlovákok meg azt, hogy senkit. De nem akarok kipécézni egyetlen nemzetet sem. Németország többet fogad be, mint a legtöbb ország, de szerintem még nálunk is lehet emelni a számot. Kelet-Németországban például nincs is sok külföldi, viszont sokkal több az idegenellenes. Valószínűleg azért, mert még egy menekültet sem láttak élőben. De nemzeti megoldása ennek az ügynek nincs. Ha minden ország kerítést épít, mint most Magyarország, meghal a közös Európa álma.

Bocsánat, Magyarország a schengeni határra épít kerítést, nem EU-tagállamok közé. Azt nem csak lehetőségünk, kötelességünk is védeni. 

Hadd lássam ezt másként. Az én véleményem az, hogy nem egyoldalú magánakciókkal, hanem együtt kell megoldani ezt a problémát. 

Ehhez mondjuk nem ártana egy épkézláb európai megoldási javaslat. Az hol van?

Jean-Claude Juncker és Timmermans biztos, valamint az Európai Parlament is a közös, európai megoldásért küzd. Az sem ártana, ha eközben Budapestről nem úgy festené le a kormány Brüsszelt, mint a magyarok ellenségét, hanem úgy, mint partnert. 

Rendben, de mégis: összeurópailag hány menekültet kellene befogadni? Kétmilliót? Hármat?

Nem vagyok hajlandó elméleti számokról vitatkozni, amíg a nincs meg a hajlandóság a befogadásra! Hétszázezer bosnyákot, mint mondtam, be tudtunk fogadni annak idején, mert megvolt a hajlandóság. Ha nem lett volna meg, ennek a tizede is sok lett volna. Most az EU-ban negyvenezer emberre sem volt fogadókészség. A szolidaritásnak kell megjelennie először: a menekültek felé és a határországok felé is.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.