Kikerültek a kormány bevándorlásügyi óriásplakátjai a hétvégén. A kormány álláspontjával egyet nem értők hamar reagáltak: a hétvége folyamán több plakátot megrongáltak. Azt azonban hetek óta nem tudjuk, hogy az ellenzék mit gondol a bevándorlásügyről.

Azt már pontosan tudja mindenki, hogy a kormány mit gondol a bevándorlásról, és az is világos, hogy mit akar elérni a konzultációval és a plaktákampánnyal. A valóság és a kommunikációs panelek között húzódó szakadék is látható. A Fidesz szokás szerint teljes erejével beleáll az ügybe, ütnek ott is, ahol nem kéne; szajkózzák azt is, ami nem igaz.

Az azonban tagadhatatlan, hogy bevándorlás és a menekültügy a legforróbb téma jelenleg Európa-szerte. Az Európai Bizottság javaslatával mindenki elégedetlen, a déli határokon pedig egyre csak jönnek, naponta ezresével, a menedékkérők. A kormány ebben a helyzetben világosan kifejtette az álláspontját: Magyarországra ne jöjjön senki. Zárjuk le a határt, oldjuk meg az ide visszaküldöttek helyzetét minél gyorsabban és csak akkor adjunk menedékjogot, ha nagyon muszáj. A sok terelés ellenére ez világos, ízléstől függően megítélhető beszéd.

Jogos a plakátok nyomán fellángoló felháborodás is. A legfontosabb kérdés: kinek készültek ezek a plakátok? A menedékkérőknek/bevándorlóknak? Akkor miért magyarul vannak? A magyaroknak/magyarul tudóknak pedig minek ilyen módon üzengetni? A plakátkampány egyértelműen egy komoly ügyre rárepülő, azt elfedő belpolitikai haszonszerzési próbálkozás a nemzeti konzultációval egyetemben. Szóval letépni, lefesteni ugyanúgy igazolható polgári engedetlenség, mint a kordonbontás volt 2007-ben.

De, mint mondtuk, komoly problémával van dolgunk, a kétbites kormánykommunikációtól függetlenül. Nem tartható állapot, hogy a déli határon számolatlanul érkeznek a menedékkérők, akik valószínűleg tényleg áthaladtak egy-egy EU-tagállamon (Görögország, Bulgária), ahol a gyakorlatilag nem létező menekültügyi rendszer miatt nem kerültek nyilvántartásba. Szinte senki sem ide akar jönni, de itt – mivel van működő rendszer – bekerülnek a szisztémába. Tehát ha továbbmennek, akkor esély van rá, hogy visszazsuppolják őket ide – múlt heti hír, hogy Ausztria már készül is felgyorsítani ezt a folyamatot.

Magyarország tehát gyakorlatilag két tűz közé kerül, csak azért, mert itt botlik a menekülő az első működő menekültügyi rendszerbe.

Eközben az EB javaslata minket nem, csak az olaszokat és a görögöket segítené meg. A hangos és azonnali elutasításban a kormánynak nem jutott eszébe megkérdezni – hír legalábbis nem volt róla – hogy ugyan már miért. Görögországban kb. tízezer menedékkérelmet adtak le tavaly, nálunk 42 ezret. Azt egy állam sem tűrheti el, hogy csak azért járjon rosszul, mert nagyjából tisztességesen áll hozzá a kérdéshez – miközben tényleg nem célország. Az sem érv, hogy mi csúnya módon továbbengedjük ezeket az embereket: bezárni ugyanis nem zárhatjuk be őket tömegével és indok nélkül, éppen egy EU-s döntés miatt.

Ezekre a nyitott kérdésekre a kormány adott egy világos választ, ami talán kevéssé a problémának, mint a publikumnak szól. Sokan emlegetik az ausztrál példát, ahol szintén erélyesen áll a kormány az illegális határátlépéshez. Azt azonban muszáj mindig hozzátenni, hogy Ausztrália – hasonlóan az EB áttelepítési javaslatához – évente húszezer menekültet fogad be.

Azt azonban hiába vártam, hogy az orbánmonnyonle és a morálisanvállalhatatlanozás mellett az ellenzéki pártok bármelyike érdemi választ adjon a fenti kérdésekre. A fenti helyzet megállapításáig – miszerint egy hangulatkeltő kampányról van szó – mindenki eljutott. Szigetvári Viktor látványosan örül a megrongált plakátoknak, de Facebookon csak annyit tesz hozzá, hogy az európai országoknak közösen kell megoldást találnia. Gyurcsány is az európai megoldásban bízik. Az LMP pedig kirakott egy viccesen módosított plakátot – tehát végső soron megint mindenki elfogadta a kormánypárt narratíváját.

De mit tenne a helyzettel bármelyik párt? Értjük, hogy nem azt, amit a Fidesz, vagy amit a kormány meg a zorbánviktor, de akkor mit? Bízunk az európai megoldásban, bármi legyen is az?

Lehetne ellenplakátolni, akár a bevándorlással kapcsolatos pozitív üzenetekkel. Vagy meg lehetne találni az EU-s megoldások teljes elutasítása és a teljes elfogadása között azt az álláspontot, ahol ésszerűen ki lehet állni az ország érdekeiért, miközben mégis egységes választ szorgalmazunk. Ennyi év után világos lehetne, hogy a közös ütemre bólogatás a brüsszeli döntéshozókkal nem fordítható le kellő mennyiségű szavazatra itthon.

Sem értékelvű, sem haszonelvű válasz nem született az ellenzéki pártoknál. Szomorúan kell tehát megállapítanunk, hogy a megoldandó helyzetről magáról, a felmerülő jogos kérdésekről Brüsszel felé ismét senki sem beszél – csak a Fidesz, de ők is csak a politikai haszonszerzés oldalvizén.