Kezembe került egy könyv a minap. Aprócska zsebkönyv, de az egyik legnagyobb formátumú európai politikustól vannak benne idézetek önmagáról, politikáról, kormányzásról... Olvasgattam, olvasgattam.

„A kormányzásnak folytonos erődemonstrációnak kell lennie.”

„Egy kormányzat érzékenysége a kormányzat gyengeségéről árulkodik.”

„A világ irányításának egyetlen titka van: erősnek kell lenni.”

„A politikában a nagylelkűség hibának számít.”

Aztán.

„A legfőbb erény a haza iránti odaadás.”

„Aki megmenti a hazát, azt nem lehet törvényszegéssel vádolni.”

„A kormányzat mindennap kénytelen áthágni a törvényeket; nem tehet mást, enélkül lehetetlen volna előrelépni.”

„A politikai szabadságjogok ügye csak egy közkeletű mese, amit a kormányok azért találtak ki, hogy elaltassák a polgárok éberségét.”

„Az alkotmányos berendezkedésű államokban nincs lendület, mert ott túl sok minden korlátozza a kormány tevékenységét.”

Nézzük tovább!

„Soha nem tűrtem a kritikát. Az orvostól is azt kérik, hogy szüntesse meg a lázat, és nem azt, hogy írjon egy szatírát ellene.”

„Az a dolgunk, hogy irányítsuk a közvéleményt, nem pedig az, hogy vitatkozzunk vele.”

Van ám még:

„A népnek szüksége van a vallásra. És ezt a vallást a kormánynak kell kézben tartania.”

„A vallás számomra nem a testet öltött Isten csodája, hanem a társadalmi rend titka.”

„Mindig a katolikus vallás lesz azon kormányok legszilárdabb támasza, amelyek elég ügyesek ahhoz, hogy felhasználják azt a maguk javára.”

Van itt minden, gondolatok sokasága egy politikustól, aki minden dicsőség csúcsára eljutott. Egészen addig, amíg...

„Világosan láttam, hogy közeleg a döntő óra. A csillagom fénye fakulni kezdett; éreztem, hogy kicsúszik kezemből a gyeplő, de nem tehettem semmit. (...) Sorra jöttek az árulások; sokakon elhatalmasodott a fáradtság, a bizonytalanság; a tábornokaim elpuhultak, ügyetlenekké, kétbalkezesekké váltak, ezért aztán a szerencse is elkerülte őket... (...) Belekóstoltak az élvezetekbe, és már csak pihenésre vágytak, ezt akarták bármi áron. Kihunyt bennük a szent tűz.”

*

Az idézeteket a Helikon kiadó pofás kis új zsebkönyvsorozatának egyik első darabjából vettem.

A címe: Napóleon. Az uralkodás művészete.