Budapesten egyre inkább mindenki turista a saját városában, s a közösségek nem helyben, hanem idegen környékek borbárjaiban akarnak szerveződni. Mindez az identitás problémáját veti fel a posztmodern sikertelenségét tükröző Budapesten – derült ki Békés Márton és Böcskei Balázs közös könyvének bemutatóján. A Ki!-ben újbaloldali és konzervatív nézetek állnak össze radikális kiáltvány-korkörképpé. A sörözgető közönség előtt a könyvet laudáló Kiss Viktor leszögezte: nem szakkönyv és nem elméleti kötet a kiadvány, amelyben a hipszterbarokk és a klikkhumanizmus kifejezése is debütál – utóbbi annyit jelent, hogy „minden áttevődött az internetre”. Szerinte a Ki! a Moszkva tér (mármint a film) utáni generáció önképe, a modernitás elmúlásának és a posztmodern sikertelenségének generációs élményének tükre.

Békés Márton rámutatott: nem érti, miért dicsekszenek egyesek azzal, hogy a bulinegyedben azért jó lakni, mert mindig más kávézóba tudnak kávézni – hiszen a kávézók lényege éppen az, hogy mindig ugyanoda megyünk, azaz törzshelyünk van. A digitalizmus-ellenes és meglehetősen technoszkeptikus hangulatú eszmefuttatások végső kifutása mégiscsak valami cselekvési terv a „nomádok” és „kívülállók” részére. Békés szerint ennek első lépése az, hogy nem kell kérni a wifikódot, amikor beülünk valahová. Ez a gondolat láthatóan nem hatotta meg az előadókkal szemközt ülve netezgető Szigetvári Viktor Együtt-elnököt. Békés Márton vállaltan „kulturális veszteségként” azonosította az általa kifogásolt problémát, a Ki!-ben taglalt kérdéskört, Böcskei ugyanakkor az egyenlőtlenségek problémáját látja mindebben. Békés szerint „az art cafék kiszorítják a tér emlékezetét”; és a szerzőt felháborítja, hogy vannak „menő és gáz” negyedek.

Böcskei Balázs leszögezte: nem a változással van baj, hanem az „állandó változással” s azzal, amikor az a parancs, hogy legyünk turisták a saját városunkban. Ez ugyanis végső soron a „ki vagyok?” kérdéséhez vezet, tekintve hogy a lokalitás, a hely, ahol élünk, hozzátartozik identitásunkhoz. A mai közösségépítőkkel az a baj, hogy nem a helyben lakók kérésére szerveznek közösséget. Számos közösségi helynek szánt kocsmába, klubba a város másik feléről járnak taxival a kedvelői, s létükbe semmilyen beleszólása nincs a közvetlen környéken lakóknak. Ha egy Rákóczi téri borozóba nem járnak le az ott lakók, csak azok, akik kizárólag emiatt bkv-znak oda, akkor valami nem stimmel – s ez kétségkívül elgondolkoztató meglátás.

Szilvay Gergely tudósítását híroldalunkon olvashatják.