Kedd este a Common Sense Society rendezvényén vitatkozott André Goodfriend amerikai ügyvivő és Lánczi András, a Századvég elnöke arról, hogy mi a liberalizmus, és kell-e ez nekünk. A szervezők a meghívóban és a vita elején is felhívták rá a figyelmet, hogy a Chatham House szabály irányadó a beszélgetésre, vagyis az elhangzott információk felhasználhatók, közzétehetők, de az nem, hogy ezek kinek a szájából hangzottak el – az érdeklődők alá is írtak egy nyilatkozatot, miszerint tudomásul veszik és elfogadják ezt. Ennek ellenére a 444 és a Magyar Narancs is olyan tudósítást közölt az eseményről, amiben idézte a megszólalókat, míg a rendezők Paprika Politik blogján megjelent beszámoló csak az érintett témákat összefoglalva számol be a vitáról. A Narancs időközben levette a cikket az oldalról, a 444-é továbbra is elérhető, ráadásul meglehetősen szelektívre is sikerült. A cikk Lánczi megszólalásaiból azt a következtetést vonja le, hogy nagy bajban vagyunk, ha a Századvég lobbizik a magyar érdekekért Amerikában, mert a „legyünk együtt homofóbok” nem biztos, hogy jó Amerika-stratégia.

A rendezvény előtt reménykedtem, hogy a liberalizmusról szóló vita nem a melegjogokról és az emberi jogok hasonló „progresszív” kiterjesztéséről fog szólni, hanem inkább arról, hogy a klasszikus liberalizmus hogyan jutott el ilyesmik követeléséig. Szerencsére alapvetően ez utóbbiról szólt a beszélgetés, a melegjogok csak a beszélgetés végén kerültek elő a moderátor kérdésére – a 444 számára persze ettől még lehetnek ezek a liberális demokrácia valódi fokmérői.

A beszélgetésen elhangzott, hogy az ókori görögök mértékletességet javasoltak, míg a modernek toleranciát – a vitáról készült riportja, majd a CSS kérésére adott reakciója alapján úgy tűnik, a 444-nek a legkevésbé sem kenyere a mértékletesség. A Common Sense Society-t vezető, és a beszélgetést moderáló Marion Smith is közzétett egy posztot erről: azt írja, a 444-től kérte a cikk eltávolítását, de ezt a portál nem tette meg. Hozzáteszi: szégyenletesnek tartják a 444 újságírójának eljárását, ami „a magyar közéletben létező bizalmatlanságot, megtévesztést és a dezinformációt csak tovább erősíti. Erdélyi Péter írása ráadásul a szóban forgó esemény tartalmi kérdéseit érintően ferdítő, szándékosan félrevezető és tárgyi tévedésekkel terhelt.” 

Erdélyi erre válaszul a következőkkel egészítette ki riportját:

„Nem tartottam be a Chatham House szabályt

Nemrég hívtak a CSS-től, hogy le kell szedni a cikket, mert nem tartottam be a Chatham House szabályt. Ennek az a lényege, hogy a vita nyilvános ugyan, de a résztvevőit nem lett volna szabad név szerint idézni. Sajnos mostanáig nem ismertem ezt a szabályt, így hiába említették az elején, hogy “a beszélgetésre a Chatham House szabály vonatkozik” nem tartottam be, mert nem tudtam, hogy mit jelent. Ezért a szervezőktől elnézést kérek.

Cikket viszont általában nem veszünk le a 444-ről, és ezt sem fogjuk, ha csak bíróság nem kötelez rá. Képtelenség lett volna úgy írni erről, az egyébként nyilvános, előre meghirdetett beszélgetésről, amire ~100 ember ment el, és amin tudható volt, hogy Andre Goodfriend és Lánczi András vesz részt, hogy ne legyen teljesen egyértelmű, hogy melyikük mond mit. Akkor is teljesen világos, hogy Lánczi vagy Goodfriend szerint van összefüggés a melegházasság és olimpiai síkfutás joga között, ha nincsenek nevek. Ez nem egy minisztériumi háttérbeszélgetés volt, annak meghirdetve, hanem egy nyilvános vita.

Ennél is fontosabb, hogy mások mellett Lánczi alapítványa, a Századvég képviseli nem kevés közpénzből a magyar állam érdekeit Amerikában, a cikk elején említett 1,3 milliárd forintos lobbimegbízás szerződését személyesen ő írta alá konzorciumvezetőként. Ezért erős közérdek fűződik hozzá, hogy nyilvános legyen, ő hogyan képviseli a magyar álláspontot az amerikaiak előtt, így az is, hogy miket mondott kedden este a goodfriendes beszélgetésen. Ebben az értelemben Chatam House-nál erősebb szabályokat is hajlandó lennék megszegni, ha segítségükkel pontosan bemutatható lenne, hogyan gondolkodnak a kormány megbízottjai magyar-amerikai viszonylatban.”

A Chatham House szabály a brit Királyi Külügyi Intézet székhelyéről kapta a nevét: olyan vitákat, rendezvényeket tartanak e szabály szerint, melyek célja, hogy a résztvevők nyíltabban beszéljenek, akár nem hivatalos álláspontjukat is megfogalmazzák. A Chatham House szabály szerint a résztvevők később elmondhatják másoknak, hogy miről hallottak a beszélgetés során, de azt nem, hogy kik voltak jelen és ki fejtette ki azt a véleményt – a megszólalók személyére még közvetve sem utalhatnak. Több think-tank rendezvényein is ezt a szabályt követik annak érdekében, hogy nyílt vita alakuljon ki és a résztvevők bátrabban kifejthessék véleményüket. A Common Sense Society is jellemzően kiköti ezt a szabályt a rendezvényeire, de a híres-hírhedt Bilderberg-csoport találkozói is csak ebben az értelemben titkosak: el lehet mondani, miről volt szó, de konkrétan azt nem, hogy ki mit mondott. 

Általánosságban elmondható, hogy Goodfriend megszólalásai nagyjából egy mondatban összefoglalhatók: nagyon fontosak az emberi jogok, a közös értékeket kell hangsúlyozni, fontos a tolerancia és a sokféleség. Semmi olyat nem mondott, amit hivatali minőségében ne mondott volna el már jó párszor a médiában. Lánczinak ezzel szemben legalább voltak érdemi felvetései, igaz, többször egyszerűsített, sarkított. Goodfriend nem volt hajlandó e felvetésekkel vitatkozni – sem a vadabbakkal, sem a szelídebbekkel. Az amerikai államot képviselő diplomataként a hivatalos emberi jogi szövegen kívül alighanem mást nem nagyon mondhatott, még egy ilyen „félnyilvános” rendezvényen se.

Visszatérve a mértékletességre és a toleranciára: ha ideális mértékben lenne jelen mindkettő a modern liberális demokráciákban – és főleg az utóbbi, a progresszívok által állítólag oly' nagyra becsült tolerancia –, talán a Chatham House szabályra se lenne szükség. Akkor a teljes nyilvánosság előtt nyugodtan vállalhatná bárki a véleményét és nem kellene attól tartania, hogy „kellemetlen helyzetbe” kerül. Egy ideális, valóban szabad és toleráns világban olyan sem történne, hogy valaki kénytelen a „hivatalos” és a „szakmai” vagy „magán-” véleménye közt különbséget tenni, és így „dezinformálni” a közéletet.

A moderátor Marion Smith ígérete szerint a Common Sense Society következő rendezvényén a keleti nyitásról lesz szó – mint minden általuk szervezett vitán, itt is a Chatham House szabályai lesznek érvényesek.