Végül az oligarchák egy részét legyilkolták, másik részét pedig száműzték. De nem mernek sem egy királyt az állam élére állítani, mert rémülettel emlékeztek a korábbi gazságokra, amelyeket a királyság idején kellett elszenvedniük; de egy kisebb csoportra sem merték rábízni az állam ügyeinek intézését, mert felrémlett bennük, hogy a közelmúltban ilyen eljárással is mekkora hibát követtel el. Így egyetlen reményük maradt, amely még nem csalta meg őket, az, hogy saját magukban bízhatnak csupán.

Ezért aztán az oligarchikus államformát demokráciává alakítják át, és magukra vállalják a közügyek intézésének gondját és felelősségét. És mindaddig, amíg életben vannak azok, akik átélték az oligarchikus kormányzati forma visszásságait, szerencsésnek és boldognak tartják magukat jelenlegi helyzetükben, és nincs nagyobb érték számukra, mint a vélemény kinyilvánításának a szabadsága.

Mikor azonban felnő egy újabb nemzedék és a demokrácia irányítását az unokák veszik át, akik ezt a szabadságot annyira megszokták, hogy már nem is tartják különösebb értéknek; ezek leginkább arra törekednek, hogy minél nagyobb hatalmat szerezzenek maguknak, hogy a tömeg fölé kerüljenek és mindenekelőtt a leggazdagabbakat jellemzi e törekvés.

Mikor azután a magasabb tisztségeket, amelyekre becsvágyuk sarkallja őket, saját képességeikkel és kiválóságukkal nem tudják megszerezni; arra tékozolják el egész vagyonukat, hogy a néptömeget minden lehetséges eszközzel elámítsák és megrontsák. Mikor azután esztelenül vágyva a tisztségekre és a megbecsülésre, a tömeg kapzsiságát egyre növelve rászoktatják a népet, hogy elfogadja az ilyen gyanús adományokat; ez az út ismét a demokrácia teljes bukásához vezet, és helyébe az erőszak és az ököljog uralma lép.

Ha ugyanis a tömeg hozzászokott, hogy mások vagyonából éljen, és hogy mások adományai fedezzék megélhetésének a költségeit, akkor olyan, mindenre elszánt és nagyratörő vezért választ magának, aki szegénysége miatt nem pályázhat semmiféle állami vezető tisztségre, és így máris elérkeztünk a könyörtelen ököljog uralmához. A nép egyeseket lemészárol vagy száműz, hogy újra szétoszthassa maga között a földeket, és végül szinte állattá válva egy új parancsolót, egy új egyeduralkodót emel maga fölé.

*

Polübiosz ókori görög történetíró Hisztoriai c. művéből (Kr. e. 2. század).