Július 3-án koncertezik itthon a Spirit Caravan. Első ránézésre egy ismeretlen zsebmetál-együttesről van szó, pofonegyszerű, lassú zenével – akkor hát miért érdekes? Azon túl, hogy jó a zenéje, meg hogy a megfelelő körökben legendának számít, a Spirit Caravan a doom metál Lemmy papájának, Scott Wino Weinrichnek (volt) az egyik zenekara, így mondhatjuk, hogy 2 in 1 alapon érkeznek hozzánk a legendák.

Az ilyesféle zenékre fogékony közönség mostanában egész jól érezheti magát a magyarországi felhozatalt tekintve: nemrég járt nálunk új lemezével a doom metáltól és stoner rocktól stílusában messze, hangulatában azonban közel álló Woven Hand, David Eugene Edwards szabadkeresztény trubadúr pszichedelikus dark countrynak besorolt, időnként a Muzsikással is fellépő vándortársulata az új lemezével, a Refractory Obdurate-tel; ami az előző lemez csapásirányában nem a korábbi, csendes-borongós dalokat hoz, hanem úgy szól, mint ahogy a Woven Hand mindig is szólt koncerten: reszelősen, nyersen, s persze elszálltan.

Aztán június 16-án járt nálunk a stoner és a doom súlyosabb tesójának, a sludge metálnak az egyik alapzenekara, az idén 25 éves Crowbar, szintén új lemezével (Symmetry in Black). Az egyébként aranylélek s egyben zenebuzi (Motörhead forever!) zenekarvezér, Kirk Windstein – aki úgy néz ki, mint egy Gyűrűk Urából szalajtott törpe – saját maga árulta piros keretes szemüvegében a pólókat és lemezeket, felesége segítségével. New Orleans mindörökké!

És akkor erre jön rá a Spirit Caravan, a háromszemélyes, minimalista doom mesterei, akik 1996-2002 közti működésük folyamán két lemezt adtak a világnak: a Jug Fulla Sunt (1999) és az Elusive Truthot (2001), bár az öt számos, úgyszintén 1999-es Dreamwheel ismertebb a másodiknál. A Spirit Caravan Wino korábbi, még legendásabb együttesének, a The Obsessednek az egyik száma után kapta a nevét.

A Caravan feloszlása után Wino csatlakozott a Place of Skullshoz, valamint megalapította a The Hidden Handet. Wino, a nehezen elviselhető gitáros itt sem bírta sokáig, 2007-ben feloszlott a Hidden Hand és a főnök újra összehozta a Saint Vitust, az 1979 óta működú doom-szekeret, ami 1996-ban oszlott fel, és aminek Wino időnként az énekese volt, máskor meg nem. Ugyanis nagyjából ezzel párhuzamosan csinálta a The Obsessedet is, ami 1976-86, majd 1990-95 közt volt aktív, hogy aztán a második nyugdíj után, 2011 óta újra zenéljen.

Na, hát ilyen ez a Wino: össze-vissza summa summarum 11 együttesben-formációban játszott, beleértve a saját szólóprojektjét (három lemezzel) is. Sose bírta sokáig, meg őt sem bírták sokáig elviselni. Az 1960-as születésű zenész baráti viszonyban van az alkohollal meg más dolgokkal is. Ez, khm, okoz problémákat.

Mindenesetre aki elmegy a koncertre, nyakfájással fog távozni. Erős retróhangulat várható.