Berlinről nehéz újat állítani, azt viszont nem szokták hangsúlyozni, hogy multikulti metropolisz ide vagy oda, élhető kisvárosnyi galaxisok adják a lényegét. Nevük is van: Kiez. Ha valamit, a Kiez-gondolatot elleshetnénk.

Minden város mítoszok, szlogenek, előítéletek és közhelyek rabja egészen addig, amíg az ember bele nem bonyolódik egészen a bérházak hátsó udvarának aszfaltrepedéseiig. Nincs ez máshogy Berlinnel sem: szavakkal, számokkal megragadni lehetetlen. Nincs két itt élő, akinek ugyanazt jelentené. Turista is aligha, aki ki merné jelenteni, neki „megvolt” Berlin.

A szlogengyár jól teljesít

Klaus Wowereit polgármester még egy 2009-es kampányban dobta be a Berlin „szegény de szexi” szlogent iránytűnek − vagy inkább turisztikai mézesmadzagnak: a szlogen bevált, felpörgést generált, a média azóta is a város javára ragozza tovább. A szlogenek szépen szaporodnak, nagyjából a város elképesztő tempójú fejlődésével arányosan. A szűk tíz év alatt trendi-hipszterre kupálódott régi keleti negyed, Prenzlauer Berg kávézóiban gyülekeznek például azok, akiknek „Berlin az európai Startup-Mekka”, a lehetőségek metropolisza, a reménység foka, a kitörési pont. A City-West, a Kurfürstendamm sugárút és környéke a top berlini konzum-zóna, „Európa kirakata”; ide járnak legszívesebben a kínai, ukrán és orosz milliomosok európai luxust fogyasztani. Kreuzberg és Friedrichschain határvidéke éjszakánként főleg azoké, akik „Európa partyfővárosába” jönnek lerázni magukról a nyomasztó generációs terhet, a jövőképtelenséget, a spanyol kényszerbevándorlóktól a sima bulituristákig.

És van a szlogenek túli Berlin, ha nem is a nyers hőskorszaki. Határtalan, multikulti. Valahol a régi nyugat-berlini végvidék, Kreuzberg bolhapiacainak standjainál, a parkokban grillezők asztalánál és a Spree-parti naplementéknél kezdődik. Berlin intrikus-politikus legbelső kazánházát érintve elnyúlik aztán egészen a keleti Marzahn negyed kőkemény lakótelep-valóságáig. Simán belefér a menekültjogokat követelő afrikai bevándorlókkal benépesült Oranienplatz, annak minden szociális és politikai feszültségével, pláne a berlini félhold, a Neukölln-Wedding tengely összesen nagyjából debrecennyi első, második és most már harmadik generációs törökkel.

Kiez, mi ez?

A szlogeneken túli berlini valóság kisváros méretű galaxisokra tagolódik, nevük is van: Kiez. (Ejtsd: kic) Három hónap berlini kintlét után értettem meg: ez az egyik kulcsfogalom, elleshető elv, amitől Berlin a szlogeneket lehámozva is Európa egyik legélhetőbb, legvonzóbbnak számító városa. Minden hibájával, feszültségével, problémájával együtt is jól működik.

Kiez, azaz a közigazgatási városrészhatároktól független, alulról szerveződő kisvárosnyi egység. Többnyire egy fő ütőér, egy nagyobb utca a névadója, e köré rendeződik. A Kiez a környékbeliek mindennapjainak kerete, otthonos élettere. Felfogható, átérezhető és belakható sziget a nagy masszában, amihez minden lakójának személyes viszonya fűződik. Az ügyeiben részt vesz, a magáénak érzi.

Jellegzetesen berlini fogalom, a szláv Kietz szóból származik. (Észak-Kelet Németországban a középkorban az akkor többnyire szláv lakosság köteles volt terményt, húst beszolgáltatni a környékéhez, „Kietz-éhez” közel eső uradalomban.) A fal leomlása után több berlini városnegyed elnevezése valamilyen Kiezként terjedt el, sokszor anélkül, hogy fedte volna a közigazgatási egységek neveit, határait. Ezeknek a Kiez-eknek a többsége a kilencvenes évek elején szociális problémákkal agyonterhelt, elszegényedett negyed volt; az egyik legjobb példa a főleg török vendégmunkások lakta, régi nyugat-berlini végvidék a Spree-partján, a Wrangelkiez. A 12 ezer fős lakosság több mint fele bevándorló, többségük török. A Kiez minden harmadik keresőképes lakója munkanélküli.
Civilek ha önszerveződnek

A kilencvenes évek elején az ilyen és ehhez hasonló negyedeket a teljes lemaradás és a gettósodás veszélye fenyegette, elszegényedtek, problémáik elvesztek volna a nagy egészben. A berlini városvezetés a kilencvenes évek végén jó ütemben nyúlt alájuk, de nem direkt közigazgatási eszközökkel oldotta meg a dolgot. Minden problémás Kiez-ben ösztönözte egy helyi civilekből összeálló mendezsment felállítását, és rendelt hozzájuk némi pénzt, paripát. 2013-ig 50 millió euró állami forráson osztozhattak a helyi civil menedzsmentek, 2000-2013 között pedig összesen 101,4 millió euró uniós pályázati pénz is jutott fejlesztésre.

A Kiez-menedzsmentek feladata ebből a pénzből 1999 óta egy átfogó program részeként az volt, hogy a helyi sajátosságokhoz igazítva maguk alakítsanak ki projekteket az oktatástól a közbiztonság javításán át a szociális és kulturális programokig. Önszerveződjenek, és főleg érjék el a helyieket, vonják be őket a saját környékük újjáélesztésébe. A sarki éjjelnappalistól a tanáron át a kocsmatulajdonosig.

A Wrangelkiez török-német civil menedzsmentje az elmúlt 15 évben messzebb jutott néhány tucat sikeres projektnél. A környék ma sem része a hájpolt Berlinnek, de a környék lecsúszottból élhető lett érzékelhető fejlődéssel. A Wrangel utca török borbélya pedig büszkén mondja, ha kérdezik: itt nőtt fel, ebben az 1965-ben alapított szalonban lebzselt gyerekkora óta, tősgyökeres wrangelkiezi. Csak aztán berlini.