Tényleg ki akarja irtani az EU a magyar akácot? Mi a célja az özönfajok visszaszorításáról szóló rendeletnek? Találhatnak-e kompromisszumot a méhészek és a természetvédők?

Az EU invazív özönfajok visszaszorításáról szóló rendeletjavaslata kapcsán gyorsan elterjedt a hír, hogy „az EU ki akarja irtani a magyar akácot”, aminek védelmében meg is alakult a méhészeket, egyetemi tanszékeket, gazdasági érdekelteket tömörítő akáckoalíció. Később kiderült, hogy a rendelet mellékletét képező lista, amely meghatározza, hogy a rendelet pontosan mely növény- és állatfajokra vonatkozik, még nincs kész, azt a Bizottság a tagállamok javaslatai alapján fogja összeállítani. Korai és kampányszagú lenne az akácügy? Kövér László egy 2002-es nyilatkozatában „rendkívül kártékony és agresszív növénynek” nevezte az akácot,aminek „elterjedése kipusztulással fenyegeti őshonos erdeinket”. A házelnök utóbb azt mondta: nyilatkozatát fenntartja, azzal, hogy ne az EU, hanem mi döntsük el, hogy mit találunk kártékony növénynek és hogy lépünk fel ellene.

A lényegi magyar és uniós álláspontok nem is biztos, hogy annyira különböznek. Például az erdőtörvény egy végrehajtási rendeletének 3. melléklete jelenleg is invazív, idegenhonos fajként határozza meg az akácot és korlátozza a telepítésének a lehetőségeit. Mi változna tehát, ha EU szinten is rögzítenék ugyanezt? Ellehetetlenülnének a méhészek? Baltával nekimennének az összes akácosnak? Utánajártunk. 

Bakó Bea riportját híroldalunkon olvashatják.