A PLT cikkére reflektáló, Mi lesz veled, fiatal középosztály? című cikkünk sok visszajelzést, nagy visszhangot kapott. Úgy döntöttünk: vitát, párbeszédet, beszélgetést indítunk a témáról egy cikksorozat formájában, amire elsősorban magukat megszólítottnak érző olvasóink cikkeit vártuk. Az eddig megjelent írásokat itt olvashatják.
Olvasónk írása. (Fotó: Fortepan)
*
Megrekedt az ország
T.Mandi!
Negyvenegy éves vagyok, '73-as évjárat. Általános iskolás koromtól kezdve közösségi ember voltam, nem politikailag. Középiskolában is, egyetemen is. A 2000-es évek elején az Index Polfórumon több mint hatezer hozzászólásom volt, két nicknéven. Mivel tartottam magam ahhoz, hogy a legádázabb nicknek sem írok válaszul olyat, amit nem mernék mondani a saját apámnak; elég jól kikupálódtam mind retorikailag, mind érveléstechnikában még akkor is, ha az egy nem hivatalos, álneves kocsma volt.
Kétszer álltam neki cikket írni erről a témáról, amit felvetettetek.
És kétszer hagytam abba.
Nincs értelme.
Olvassátok el Ady Endre 1900-as évek elején írt tárcáit. Olvassátok el Faludy Pokolbéli víg napjait. Olvassatok Márait.
És rá fogtok jönni, hogy ez az ország milyen elkeserítően megrekedt egy avítt, poros, molyszagú gondolkodásmódban; mert Ady közel 120 éves cikkei, Faludy és Márai 60-70 évvel ezelőtti írásai tökéletesen leírják a mát is.
Vagy vegyétek elő Tölgyessy Péternek 2000 nyarán a Népszabadságban megjelent cikkét, aminek az a címe: „Háborús észjárás igazgat”.
Tizennégy éve írta, de csak pár nevet kéne benne kicserélni, és a 90 százaléka egy az egyben a máról szól.
Ebben az országban nem politikai pártok vannak, hanem vallási közösségek. A politikai pártok vezérei nem pártvezérek, hanem főpapok. Nem programjaik vannak, hanem dogmáik és hitelveik.
Így nem lehetsz más, csak hívő vagy hitetlen.
Ebben az országban a józan észt emlegetni olcsó bolsevista trükk, mert a hitelvek nem tűrnek meg kérdéseket.
Ebben az országban Kulcsár Attilát testőrök vigyázzák, a Molnár Csabákat pedig egy életre tönkreteszik egy váddal, ami sosem volt igaz, csak azért, mert komolyan vette a feladatát, és ez mindenkit megrémített.
Ebben az országban nézz meg egy politikai műsort, egy Újságíróklubot a HírTV-n és az ATV-n.
Leül a társaság, és a sajátjaitól körülvett akolmelegben egymást támogatva, egymás alá adva a lovat a paranoiáig hergelik magukat a MÁSIK szidásában. És ugyanez a másik oldalon az egyik felé, vica versa.
Tudod hogy megy ez a németeknél? Nézd meg a Pro7-en.
Egy asztalnál ülnek, baszod, és megpróbálják megértetni magukat a másikkal
Hülyék, mi? És – nagyon durva! – még azt is el tudják képzelni, hogy a másiknak is lehet jó ötlete.
Hát mi ez? Háteszhüllye…!
Ebben az országban a közpénzből fizetett közérdekű beruházások üzleti titkok.
Most olvassuk el ezt a mondatot még egyszer…
Ebben az országban a munka új törvénykönyvét olyanok állítják össze és szavazzák meg egy hét alatt, akik soha, de soha nem dolgoztak a versenyszférában, nem írtak önéletrajzot és motivációs levelet.
Ebben az országban a 12 éve halott, a nyolcvanas években fénykorát élt Hofi Géza poénjai újra aktuálisak.
Ebben az országban Kovács László még mindig bárkit lemosna a politika porondjáról, ha igazán akarná − és ez nagyon rémisztő.
Ebben az országban el fog jönni újra az a pillanat, amikor minimum az állami résztulajdonú vállalatoknál − amiknek a száma egyre gyarapodni fog − lényeges lesz, hogy melyik párt tagja vagy; sőt, bizonyos pozíciókban már most is.
És ebben az országban − épp ezért − egy ilyen írást csak ál e-mail címről mersz elküldeni.
Hát ezért.
Hát ezért kéne végre nagyon egy, a közéletbe BEVONULÓ középosztály.
Csak helyet kéne szorítani még 199 embernek a közmunkaprogramban…
