„Vannak-e nálatok nagy hegyek? / Itt is volt régen rengeteg” – énekelte Lovasi András az Alkoholban, Wass Albertet és hegyeit pedig nyilván nem kell bemutatni. Trianon a legélőbb magyar történelmi esemény, de vajon fáj-e minden magyarnak? Csütörtök este a Gellért-hegyi Mathias Corvinus Collegiumban Ablonczy Balázs és György Péter vitatkozott Trianonról és a nemzeti sokk traumatikus emlékezetéről.
Szalai Zoltán, az elitképző intézmény, a Mathias Corvinus Collegium ügyvezető igazgatója bevezetőjében a Trianon-traumát és szükséges feldolgozását Magyarország és a magyarság legfontosabb kérdéseként jelölte meg, ezért tartotta szükségesnek, hogy az MCC fórumot biztosítson a Trianon-vitának. A „békévé oldás” szellemében az úgynevezett bal- és a jobboldal két vezető trianonológusát, György Pétert és Ablonczy Balázst hívták meg a collegiumba, beszélgetésüket Rajcsányi Gellért, a Mandiner.hu főszerkesztő-helyettese moderálta.
Ablonczy Balázs a Trianon-legendák és A visszatért Erdély, 1940-1944 című történettudományos bestsellerek szerzője, 2011 óta a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, aki azonban vezetői pályáját a Mathias Corvinus Collegium nevelőtanárjaként kezdte. György Péter esztéta az ELTE Művészetelméleti és Médiaelméleti Intézetének igazgatója, aki 2013-ban jelentette meg Állatkert Kolozsváron című könyvét a „képzelt Erdélyről”. Rajcsányi Gellért Ablonczy Balázst és György Pétert olyan értelmiségiekként mutatta be, akik „szeretnek kifelé gondolkodni a sablonokból” és „beszoríthatatlanok”.
Az est nagy kérdése előzetesen az volt, hogy Ablonczy Balázs és György Péter sarokba tudják-e egymást szorítani. Azonban inkább párbeszédnek, vagy Széchenyi kifejezésével eszmesúrlódásnak lehettünk tanúi, mint vitának. Az egy percre eső egyetértések száma az est folyamán a Király-hágót ostromolták, amely ritka manapság, mint Császár Előd Fan Klub Székelyudvarhelyen.
Csunderlik Péter tudósítását híroldalunkon olvashatják.
