Komoly attrakció és teljesítmény fönntartani ma egy egyetemet: nagyon pontosnak kell lenni ahhoz, hogy a szűkülő források ellenére ne csak a megmaradás, hanem a fejlődés lehessen a cél – mondja a Mandinernek Kopek Gábor, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) rektora, aki szerint a design, a kreatív ipar világában is csak egy versenypálya van: a nemzetközi. Hercsel Adél interjúja.

„Magyarország a design megítélésében, társadalmi szempontból a létéért, a legitimitásáért küzd, holott nemzetközi összefüggésben a kreatív kód egy társadalom fejlettségének mutatója. Itt még hatalmas utat kell bejárni, amit nagyon sok embernek meg kell segítenie ahhoz, hogy átmenjen az üzenet. Mi azért küzdünk, hogy a társadalmi igény megfogalmazódjon, hogy jobb akusztikai környezetben, jobb formakultúrában éljünk, vizuálisan értelmezhető életünk legyen. Ez minden összefüggésben érinti az itt élő embereket. Nagyon remélem, hogy a több tucat elméleti szakon végzett hallgatónk ennek elősegítője lesz. Többek között ezért szeretnénk a PhD-t is elindítani a doktori iskolánkban, ezen is dolgozunk már jó ideje.

A magyar design és formakultúra népszerűsítésére az elmúlt években több kormányzati kezdeményezés is indult. Most elsősorban a Design Terminálra és a hozzá kötődő Gombold újra! pályázatra gondolok. A MOME hogy viszonyul ezekhez?

Természetesen együttműködünk és igyekszünk nyitottak lenni. Sokan gondolkodnak azon, hogyan kerüljön föl Magyarország a nemzetközi kreatív térképre. A Design Terminállal a lehető legnormálisabb a viszonyunk, folyamatos párbeszédben vagyunk. Az ő törekvéseik is ezt a bizonyos térképet rajzolják, fontos partnernek számítanak. Munkájukban számos MOME-s diák vesz részt, ez is segíti a közös gondolkodást, a folytonosságot. 

Ön szerint még milyen hasonló kezdeményezések, intézmények segítenék a magyar design, a kreatív ipar ügyét? 

Napi rendszerességgel gondolkozunk ezen. Ha létrejön a MOMELaboratory, akkor végre infrastrukturálisan és mentálisan is föl tudunk zárkózni az európai élvonalhoz. Jelenleg azon vagyunk, hogy nagyvonalúan beszálljunk a nálunk végzett legjobbak egyfajta utógondozásába, és a MOME közvetítésével olyan együttműködésekbe és kapcsolatrendszerekbe integráljuk őket, amelyek  már számukra is kamatoznak. Az egyetem persze nem tud és nem is akar mindent megoldani. Bízunk benne, hogy az a szabadságérzet, amit a házban megpróbálunk átadni, egyéni felelősségvállalással társul. Magam is igényt tartok a szabadságra, de elfogadom a felelősséget is, mert felelős vagyok azért, amit a szabad létezésemmel követelek magamnak. Ahol ez a kettő egyidejűleg megjelenik, ott megvalósulhatnak az álmok, a sikerek, a nemzetköziség természetessége, a hosszútávon fenntartható folyamatok.”

Hercsel Adél interjúját híroldalunkon olvashatják.